Icebreaker - Jégtörő

Ez a könyv inkább egy fejtörő volt számomra, mint Jégtörő. Főleg a csillagozást illetően.

Lehet, hogy csak a hype miatt voltak nagy elvárásaim a könyv felé, de szó szerint szenvedtem olvasás közben, főleg az történet feléig.
Lehet egy újabb Off-Campus feeling-et vártam.

A cselekmény szerintem kissé el volt nyújtva, kiszámítható volt (amit nem bántam, sőt, igazából a fülszöveg is elárult sok mindent).
A szereplőket se igazán tudtam megkedvelni.

Anastasia-nál idegesítőbb női főszereplővel mostanában nem találkoztam. Egy részről határozott, céltudatos lány, másrészről pedig hihetetlenül naiv.
Nem tudtam átérezni a helyzetét, sajnos.

Hatalmas pozitív csalódás volt viszont Nathan karaktere. Ő vitte el a hátán az egész sztorit és ő is mentette meg a teljes katasztrófától.
190 centi tömör cukiság volt ez a srác. Kedves, de mellette határozott is. Törődik másokkal és, ha kell, kiállt a csapatáért, kerüljön az bármibe. Nathan Hawkins-tól soha rosszabb (book) boyfriend-et!

Mellékszereplők közül Robbie és Russ volt a kedvencem..

Én próbáltam szeretni, tényleg. De ezek a barokk körmondatok…felesleges magyarázásokkal volt tele a könyv egyharmada, a másik egyharmada pedig tömény erotika. Értékelhető dolgok csupán a maradék részében történtek.

Egy kissé kiábrándító volt, mert lehetett volna sokkal jobb is ez a kötet, ha 100 oldallal kevesebb lett volna, illetve a sok elírás/helyesírási hiba és furcsa szófordulatok sem javított a helyzeten.

Köszönöm szépen a recenziós példányt @Maxim_Kiadó!

_ ___"– Csakis téged akarlak, Anastasia. Semmi olyat nem tudsz venni nekem, ami jobb lenne, mint ez a négy hét, amit veled töltöttem. Adj ebből még többet, és boldog leszek."_

„Sajnos hiába olyan sportok voltak benne, amik érdekelnek, plusz romantikus szál, mégsem sikerült annyira engem sem lenyűgöznie, mégis azt mondom, hogy megérte elolvasnom.
Kezdjük a pozitívummal.
A könyvnek a legnagyobb színfoltja a hokis csapat. [...]
A műjégkorcsolyába egész jó bepillantást nyerhettünk, így ennek is nagyon örülök.
Viszont a könyvnek a legnagyobb pozitívuma azok tényleg a srácok voltak, közülük is Nate, hiszen őt ismerhettük meg a legjobban. [...]
Most pedig nézzük azt, hogy mi nem nyerte el a tetszésemet.
Anastasia. Szörnyű, így ezt leírni, de a főhősnőnk nekem nem volt szimpatikus, sőt, volt, hogy egyenesen kiakasztott, legalábbis a könyv végén voltak ilyen pillanati. Viszont összességében elvoltam, csak egyszerűen nem igazán szimpatizáltam vele.
A másik problémám pedig egy nagy hiány miatt van. Ez a könyv egy hokis románc. Annak adta el magát, vagy hát az én szememben így élt. Persze van itt hoki, ott a csapat. De miért nem kaphattunk maga a sportról valamit? Nagyon sajnáltam, hogy a mérkőzésekbe se mentünk bele, hanem össz-vissz kb. csak annyi volt, hogy nyertek. Arról viszont, hogy maga a pályán mi zajlott le, arról nem kaptunk semmit. Nem azt vártam volna, hogy rendesen belemenjünk, csak legalább mondjuk olyan szinten, mint ahogy az Off-Campusban is van. [...]
Az utolsó, amit még ide tudok hozni, az pedig az, hogy néha túl írottnak éreztem a könyvet. Ezt főleg a regény első felére igaz.
[...]
Összességében azt mondanám, hogy egy olvasmánynak elment, de a fiúk ezt a csillagozást csak felhúzzák azért. Konkrétan miattuk teljes mértékben megérte számomra elolvasni ezt a könyvet, és folytatni is fogom majd a sorozatot.”

Teljes értékelésem: https://fruzsivolvasokuckoja.blogspot.com/2024/02/hannah-grace-jegtoro-maple-hills-1.html

_ ___"– Ez nem pornó. Hanem egy romantikus regény, amiben éppenséggel akad egy kis szex."_

_Kapaszkodjatok, ez rázós lesz!_

Szerintem soha életemben nem haragudtam még annyira egy könyvre, mint erre. Annyira vártam, annyira szerettem volna szeretni, de annyira el van _cseszve_, hogy azt szerintem szavakkal nem lehet kifejezni. Jegyzetet írtam az olvasás közben, mert annyira… levitt az életről.

Kezdjük azzal, hogy ennek a könyvnek nagyon jót tett volna a kevesebb néha több elv. Hihetetlenül túl volt írva, és az a baj, hogy azok voltak bőlére eresztve, amiknek rövidnek kellett volna lennie, a fontosabb események meg le voltak rendezve pár mondatban. Hihetetlen vontatott volt, lassan tértünk a lényegre, majd mikor odajutottunk, bumm, már ismét egy hosszú unalmasabb rész következett.
Az írónő nem ragaszkodott a leírtjaihoz, nem tudta eldönteni, hogy melyik szereplő valójában milyen legyen. Túl sok szereplő életével foglalkozott, mindenki szerelmi életét is nyomon követtük, ahelyett, hogy egyre koncentráltunk volna, úgy igazán.

Anastasia egy jégkirálynő szó szerint és átvitt értelemben véve is. Megközelíthetetlen, bár szerintem inkább csak ~~fapina~~ szereti, hogy loholnak utána. Nathan volt az egyedüli, aki egy kicsit is tartotta bennem a lelket, de azért neki is voltak nagyon megkérdőjelezhető dolgai. A legmegkérdőjelezhetőbb az az volt, hogy azután, hogy előszőr találkozott Anastasiaval, aki igazi jégkirálynőként hűvös és elutasító volt az irányába, azt szűrte le, hogy kezd neki megnyílni.
??? _Jóokéértem. Nem._
Hihetetlen érdekes fordulat, hogy Nathan két „havernőjét” Summernek és Briarnak hívták és, mily meglepő, Summerre rámozdult, aki visszautasította. Ismerős? Ha már itt tartunk, az egésznek Off-campus szaga volt. Lehet csak azért, mert ez is hokirománc, de végig azt éreztem, hogy Garrett[off]lélekben kicsit Hunter[/off] és Hannah történetét olvasom újra, kicsit drámaibban, kicsit máshogy, kicsit ugyanúgy. Oh, és ha már dráma. 3 oldalon belül 2 különböző dráma volt. Néha annyi felesleges hiszti volt a könyvben… felesleges hangulatkeltés. Uhh. Inkább volt gimis dráma, mint végzős és harmadikos egyetemisták élete. Kicsit sokszor hangzik el a dráma. Bocsi, de ha egyszer az?!
De térjünk vissza kicsit Nathan és Anastasia „összegabalyodásához”. A csaj, attól kedvelte meg… vagy nyitott felé, vagy nevezzük aminek csak akarjuk, hogy a srác a felajánlotta használatra a privát mosdóját. Fiúk, férfiak, urak! Ez a kulcs egy nő szívéhez. Privát mosdó. _Nem. Naaaagyoon nem._
És mind ezt tetézve Beszélnek pár mondatot, majd kézen fogva mennek le az emeletről. _Mit is mondtam? Privát mosdó. Ez kell a nőknek._
Természetesen a jelenetet látva Anastasia korcsolyapartnere féltékeny, aki még csak nem is a pasija, mert, hogy a főszereplő hölgyünknek elköteleződés iszonya van. Nate is féltékeny. Mindenki is féltékeny. Persze, Nate az alfahím rögtön védekező állásba kapcsol. Beszéltetek három mondatot, _kéééérleeeek! _
A következő problémám az volt, [off]sok ilyen lesz még[/off] hogy csapongott, nagyjából úgy, ahogy most én is. Az oldal tetején jót viccelődnek, majd az alján Anastasianal bekapcsol a ~~fapina~~ jégkirálynő üzemmód, majd lapozol, és már azon megy a kokettálás, hogy este milyen lepedőakrobatikát gyakoroljanak. És ez rengetegszer előfordul, folytatólagos párbeszéd közben is, hogy a dologról van szó, majd hirtelen átvált b témára mindenféle átvezetés nélkül. ADHD-m van, tudom milyen ez, de… na.
Hogy egy kis jót is írjak – hogy majd folytathassam még egy kis negatívval – a _paprikás_ jelenetek egész jók voltak. Sőt, volt pár _igggazán_ jó kis jelenet, de…. a _dirty-talk_ volt, hogy inkább csak talk volt. Semmi bajom az ágyban való beszélgetéssel, de néha olyan mondat hangzott el egy-két csusszanás között, hogy azon gondolkodtam, hogy lapoztam egy plusz oldalt, vagy csak fordítva ülök a vetítésen.
Térjünk vissza a drága Anastasiankhoz, aki, mint említettem elköteleződés ellen van, még sincs semmi belső vívódás, vagy belső monológ, hogy annyira megviselné. Néha egy-egy mondatot elejt, hogy atyaég! Nathan-t a pasijának hívja, és ez milyen fura, de ennyi. Ez még csak bonyodalmat sem szül. Meglehetett volna lovagolni ezt a vonalat, helyette ~~Natet lovagolja~~ minden más a bonyodalom. De még mennyi! Említettem, mennyi dráma van benne? Sok. Rengeteg.
Ami viszont a legtotálisabban kicsapta a biztosítékot, az az, hogy Anastasia beszámol a terapeutájának arról, hogy Aaron, a korcsolyapartnere mennyire és mivel bántja, elmondja, hogy Aaron szülei manipulatívak, és ezt látta, és emiatt mindenki félreérti, majd a terapeuta… átugroja ezt az infót. Leírnak neked egy nárcisztikus személyt, aki toxikus hatással van a kliensedre te pedig annyit mondasz rá, hogy nem kell mindent elviselned, és biztosan csak több megértésre van szüksége.
_Tessssééék?_ Azt hittem lenyelem a könyvet egészben. Vagy kihajítom. Az eléggé drámai lett volna. Mint a könyv…
Ejtsünk pár szót azért a hokis fiúkról is. Volt, akit nagyon szerettem, sőt szerintem mindegyik fiú nagyon cuki volt, de… nem hokis fiúk voltak, hanem hokis lányok. Olyan szinten együtt rezdült az egész bagázs… Semmi férfias nem volt benne, azt leszámítva, hogy néha csajozásokról beszéltek, de… ennyi. Az egyik csendes kis öcsi típus, a másik meg hold meg nap aszcendensekről beszél. Vártam, hogy mikor írja az írónő, hogy egyszerre menstruálnak, mert az még hiányzott, hogy vajon a vérzésük egyszerre van-e, vagy azért van egy kis eltérés…

Ismét egy kicsit dicsérném, mert már annyit húztam le, hogy… húha. A humor egészen jó volt, lehetett volna jobb is. Volt jó pár jelenet, ahol jót nevettem, és összességében a kémia is jó volt. Fele ennyi drámával, és kicsit több odafigyeléssel a karakterek milyenségére ez egy ötcsillagos olvasás lehetett volna. Sok volt benne a potenciál, az elvesztegetett lehetőség. Ha kicsit fiatalabban olvastam volna, lehet jobban tetszett volna ebben a formában, de jelenleg ez csak egy iskola hisztiszakkör volt. Mondanám, hogy egyszer el lehet olvasni, mert… el lehet. Nem volt annyira rossz könyv, mint amennyire hirtelen érződik, de a jótól több kanyarral le van maradva.

Ami viszont nem tudom, hogy kifejezetten a könyv hibája-e vagy sem, az az, hogy értelmetlen szóhasználat és össze-vissza mondatok voltak benne. Olyan, hogy „távolságot rakva kettőnk közé” nagyon furán veszi ki magát. Sokszor újra és újra el kellett olvasnom egy mondatot, hogy megértem, hogy mi a lényeg, mert rossz helyen voltak a szavak a mondatban. Magyartalan volt.