Kringletown minden lakója lelkesen ünnepelte a karácsonyt. Mindenki, kivéve Cole Black. A különleges kis falu többi lakosa dalolva, vidáman díszíti az utcákat, de Cole másra sem vágyik, csak csendre és magányra. Sivár terve azonban meghiúsul, amikor karácsonyi ellensége, Storee Taylor, beköltözik a szomszédba, hogy gondoskodjon a nénikéjéről. Cole élete rögtön egy igazi karácsonyi lidércnyomássá változik, főleg amikor megtudja, hogy Storee Cindy néni bátorítására benevezett a falu Karácsonyi Kringle versenyére. Ráadásul elszánta magát, hogy megnyeri a versenyt. Na, majd ha piros hó esik! Cole úgy dönt, barátja, Max segítségével benevez a versenyre, és legyőzi Storeet. Eljátssza, hogy az állandó mogorvasága ellenére hatalmasat nőtt a szíve a karácsonytól, és beleszeretett a szomszéd lányba. Storee pedig sajnos kénytelen belemenni a játékba, ha meg akarja szerezni a karácsonyi Kringle-díjat. De nem csak a verseny válik egyre fűtöttebbé. Cole és Storee tettetett kapcsolata hamarosan egyre valóságosabbá válik, és azon kapják magukat, hogy próbálják titkolni Cindy néni elől. Bonyolódik a helyzet, egyre keményebb a verseny, és valaki egyetlen éjszaka alatt ellopja az egész karácsonyt… Olvasd el, ha imádod a Grincset és a morcos, de imádni való könyves álompasikat! TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
Meghan Quinn könyveit szeretem, így izgatottan álltam neki a könyvnek. Viszont, elég vegyesek az érzéseim.
A főszereplő csajt bármennyire is igyekeztem, nem tudtam megkedvelni, ahogy a tesóját sem.
Cole és Max karaktere viszont, nagyon kedvelhető volt.
Az elején azt éreztem, hogy hozza azt a megszokott stílust, voltak benne – számomra- humoros jelenetek, mondatok.
Viszont, amikor elérkeztünk a fordulathoz, amikor elindultak az erotikus jeleneteket tartalmazó fejezetek…Na, akkor ütött be a baj nálam.
Sok volt a jóból. Szokták mondani. Én is azt éreztem, hogy túl nagy hangsúly lett fektetve a spicy jelenetekre, mint pl a versenyre, amire a sztori épült.
Amennyiben megjelenik a sorozat második része, azt is olvasni fogom, mert lényegében nem volt rossz a történet, de az is igaz, hogy olvastam már jobb Meghan Quinn könyvet is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nekem nagyon tetszett, olvastatta magát.☺️ Az elején elképesztően sokat nevettem rajta annyira hogy még könnyeztem is.😂
Az eddigi karácsonyi könyvek közül, amiket olvastam ez hozta meg a karácsonyi hangulatot nekem.✨🎄
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
“– Utálom, hogy mindig megkeményedik a bimbóm ebben a hidegben! – panaszkodom.” Száz százalékig meg vagyok győződve róla, hogy az írónőnek mellbimbófetise van. Máskülönben miért írta volna le ezt a szót a könyvben összesen 47-szer? Igen, jól olvastad: negyvenhét alkalommal jött szembe, és a végére azt hittem, megőrülök. Pedig amikor a kezembe vettem, nagyon izgultam, mert azt hittem megtaláltam a tökéletes Karácsonyi olvasmányt. Imádom a Jim Carrie féle Grincs-et és abban reménykedtem, ez az alkotás visszahozza ezt a fajta érzést és meghitséget, egy cseppnyi fűszerrel. Ehhez képest a történet egy hatalmas Karácsonyi katasztrófára emlékeztetett, mint, hogy szép elmlékeket idézett volna fel bennem.
Nem csak arról van szó, hogy már-már TÚL SOKSZOR szerepelt benne az említett testrész, hanem arról is, hogy a könyv kb háromszáz oldalát nem bírtam élvezni, mivel a női főszereplő viselkedése és gondolkodása egyszerűen megindította a gyomromat. De erről majd később. A Karácsonyi rivaliálást sem lehett élvezni a történetben, mert sak arra tudtam gondolni, hogy mekkor idiótaság ez az egész és hogy a főszereplők úgy viselkednek és beszélnek egymással, mint az öt évesek. De szerintem a faluban is tuti nagyon ritka a levegő, mert ahelyett, hogy ezt a légkört kellemesnek, vagy viccesnek találtam volna, inkább szimplán csak idegesített az, hogy senki nem volt komplett. Pedig az alap ötlet szerintem nagyon is egyedi volt, imádom az ellenségekből-szerelmesek sztorikatés hogy mindezt megspékelték még egy jó nagy adag Karácsonyi versenyszellemel is, azt hittem csak hab a tortára. De aztán már az első falat a torkomon akadt.
A könyv háromszázadik oldalán végre elértük azt a forduló pontot, amikor volt egy olyan rész, amit nagyon élveztem olvasni. Konkrétan a könyv vett egy 180 fokos fordulatot és olyan volt, mintha egy másikat olvastam volna. Az érzelmek és mély gondolatok, a gyász feldolgozása és az érzelmek kinyilvánítása szerintem gyönyörűen lett meg koreografálva, egészen addig, amíg az erotikát meg nem próbálták lenyomni a torkomon.
És itt jön az a pont, ahol végleg elvérzett nálam a történet.