„Még mindig van bennem bizalom. Ez volt az én nagy gyengeségem, és ma ez az én erőm." 2020-ban Franciaországot, majd az egész világot példátlan történet sokkolta: a polgári életet élő nyugdíjas nagypapáról, Dominique Pelicot-ról kiderült, hogy tíz éven át kábította el gyógyszerekkel a feleségét, Gisèle Pelicot-t, hogy az öntudatlan asszonyt idegenekkel együtt megerőszakolja a saját ágyában. Összesen hetvenkét férfi szerepelt fotók és videók ezrein, amiket Dominique beteges gondossággal rendszerezett a számítógépén. Az elkövetők közül az avignoni bíróság ötvenet tudott azonosítani és vád alá helyezni. 2024-ben Gisèle anonimitásáról lemondva nyilvános tárgyalást kért, amely az egész világot megrázta. Mire Dominique Pelicot-t és társait három és fél hónap után elítélték, Gisèle Pelicot igazi ikonná vált, aki számtalan áldozatnak segített önbizalmat és bátorságot meríteni, és visszaszerezni a méltóságukat. A Himnusz az élethez lapjain megrendítő őszinteséggel idézi fel házassága és férjével közös életük történetét, majd utolsó, rejtett bántalmazással teli évtizedét, végül az érzelmi gyógyulás hosszú útját. A könyv egyszerre memoár és kiáltvány: a túlélés, a bátorság és a hangját visszaszerző nő története, aki a csend megtörésével igazi változást indított el.
A maga nemében kiemelkedő leírás. Az a trauma/cselekménysorozat amit Gisèle elszenvedett, megint csak bizonyosságot ad (számomra) azzal kapcsolatban, hogy az emberek a végtelenségig romlottak. Persze, tisztelet a kivételnek és így tovább… VISZONT… ez nem egy sima “lépjünk tovább, nem adhatjuk fel” történet. Erős gyomor és lelki állapot kell ahhoz, hogy mindent feldolgozzunk amit ebben a történetben elmesélnek. Gisèle-nek minden tiszteletem és szeretetem!
(4⭐️: nekem néha kicsit sok volt ez a végletekig való visszaemlékezés, mintha kb a mamutoktól indultunk volna egy adott helyzet elmagyarázásával kapcsolatban → ennek is megvolt az oka, ez nyilván nem egy könnyed olvasmány!)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat