Hidegháború

Egy kicsit tartottam ettől a könyvtől, a témájától és hogy pályakezdő a szerzője.
De ez a könyv egy hatalmas pozitív csalódás volt. Maga a történet, a fordulatok, a karakterek mind mind fantasztikusan lettek megalkotva. Nagyon magával ragadott a történet és az írónő szabadnyelvűsége és írásmódja. Hivatalosan is Orgován Ramóna rajongója lettem.

Maga a történet egy olyan témát boncolgat, ami szerintem egy elég nehéz kérdés, bárhonnan is nézzük. Az írónő gyönyörűen megmutatja nekünk, hogy a különböző karakterek hogyan is viszonyulnak és élik meg ezt az egész szerelmi harcot.
Ez az egész könyv egy hatalmas érzelmi hullámvasúton vezetett végik. Egy percig sem unatkoztam.

Csak egyetlen egy negatív gondolatom van ezzel a könyvel kapcsolatban, hogy hiányoltam Nancy és Christopher szerelmének és szerelmi vívódásának a részletesebb és bővebb bemutatását. Szívesen olvastam volna Christopher szemszögéből is, így jobban bele tudtam volna élni magam a szerelmi történetükbe.

De összeségében nagyon szerettem és csak ajánlani tudom.

(Jasper és Clayton karaktere valami zseniális. Kedvenceim lettek.)

Ha röviden akarnám jellemezni a könyvet: az "orcám" szót örökre megutáltam. 😭🙄
Ez egy nagyon hosszú olvasás volt, és szabályosan fellélegeztem, hogy végre vége. Már nem a sztorinak, csak a könyvnek...
Néha olyan érzésem volt, mintha egy wattpados történetet olvasnék; túlírt szövegek, unalmas parbeszédek, felesleges dolgok amik nem vittek előre a sztoriban. Ebből a 600 oldalból simán 200 oldalt ki lehetett volna hagyni, úgy hogy egy kerek történetet kapjunk, és nem kell egy következő könyv hozzá, hogy megkapjunk egy kerek befejezést.
A főszereplő lány tényleg lányként viselkedett. Most látom csak igazán, hogy egy 18 éves mennyire gyerek még, és sokszor a felesleges hiszti okozta a bonyodalmakat. Az anyját hagyjuk is, utáltam.
Christopher... Sokat róla se tudtunk meg, milyen személyiség igazából, nagyon a külsejét se tudtam magam előtt elképzelni. Csak annyit, hogy megtetszett neki egy lány, akivel előszeretettel bujkáltak a szertárban - több - kevesebb sikerrel. Kb a 400. Oldal után indul be a könyv, ahol kezdtem empátiát érezni Nancyvel, és tudtam úgy olvasni, hogy tenyleg bele is tudtam merülni a történetbe. Aztán az utolsó 50 oldal megint ellaposodott és egy felesleges csavart kapott a lezárás.. vagyis a nem lezárás. 🙄🥲
A fogalmazás nehol kikergetett a világból.. a "Hallod" szóval annyiszor kezdődött mondat, hogy a végén felmerült bennem ,hogy fogok egy javítót és olyat teszek egy könyvvel, amit még soha, és belefirkálok. 😭🫣 Végig az az érzésem volt, mintha egy magyar iskolában játszódna a sztori, sokszor merített az írónő a magyarországi gimikből ihletet🫣🫣
Egy szónak is száz a vége, jó volt az alaptörténet.. de jó, hogy vége 🥲🫣

Hjajj. Nem tudom, hogy hol is kezdjem. Sokat hallottam erről a könyvről, régóta halogattam. Borzalmas volt. Nancy nagyon gyerekes és idegesítő. Nagyobb hisztiket vágott le, mint a legdurvábban reagált, menstruáló nő. Nem értem azt a híres nagy szerelmet, amikor Christopher-ről semmit sem tudunk. Az nekem nem szerelem, hogy minden szünetben csókolóznak a szertárban. Egyszerre voltak figyelmesek és figyelmetlenek a kapcsolatukat illetően (hogy titok legyen ugye), ami szintén fájdalmas volt. A könyv első harmadáig nagyon erősen gondoltam arra, hogy félbehagyom. Utána mintha benyomták volna a gombot, jó volt, de a végén, mint a hullámvasút, megint lefelé haladtam vele. Rengeteg túlírás, felesleges jelenetek voltak benne. Ha a szerkeztője (már ha volt) kiszedte volna a felesleges részeket, ez nem 600+ oldalas lett volna. Hogy ne csak rosszat mondjak, kb a háromnegyedénél volt egy fordulat, ami tetszett is, és átéreztem Nancy fájdalmát.
És tudom hogy van második része, és sajnos, igen, el fogom olvasni. Ennek két egyszerű oka van: most van nálam a könyvtárból, ha most nem olvasom el, akkor soha. A másik, hogy molyon 95%-os az értékelése, ami ígéretes lehet, kivéve ha csak azok olvasták tovább, akiknek tetszett. Tudom, lehet hogy bunkónak tűnik az értékelésem, de voltak jó részek benne, de mások is ezt gondolják a molyon. Nem szeretnék megbántani senkit, de én ezt nem tudom ajánlani. A szomorú az, hogy bár nem tetszett, és rengetegszer bosszankodtam rajta, elolvasom a második részét, mert közben érdekel. Remélem hogy az már jobb, különben nem tudom mit csinálok. Szeretném gyorsan kipörgetni, hogy valami jót is olvashassak utána.