Halott kislány a jó kislány

A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz a tavalyi ősz egyik legjobb olvasmánya volt számomra, a második részt is hamar elolvastam. A trilógia befejező része idén tavasszal jelent meg és amint lehetett, kihoztam a könyvtárból és minden olvasmányt félredobva álltam neki.

Ez a rész a legdrámaibb, legnehezebb: már a felütése is - Pip PTSD-je, a szenvedés, az álmatlanság, a feszültség Max Hastings és közte, ami súlyos perhez vezethet. Majd ezt fejeli meg a láthatatlan zaklató, aki egyre több és durvább nyomot hagy maga után.
Érdekes volt a korábbi bűnügy bemutatása, amelyet Pip elkezd felderíteni, majd a könyv felénél egy torokszorító jelenetben tanúi leszünk a gyilkos kilétének. Innentől alig tudtam letenni a könyvet, annyira izgalmas és megdöbbentő események következtek. Ez igazi érzelmi hullámvasút volt, az utóbbi időben ez volt a legerőteljesebb olvasmányom ez alapján.

Holly Jackson meglepő és drámai módon kanyarította a trilógia befejező részét, de tetszett, hogy minden rész összefügg, a bűncselekmények újabb részletei derülnek ki ebben a kötetben és ahogy Pip megjegyzi, a kör bezárul - ugyanazok a szereplők bukkannak fel, akik elindítottak az eseményeket.

Ha olvastad az első két részt, akkor nem kérdés, hogy ezt is el kell!

_Bővebben a blogon!_

Tökéletes lezárás :)

_ ___„– Nem vitatkozunk. Csak feltételek, vili? Azt akarom, hogy biztonságban légy. Szeretlek, mindig is szeretni foglak. Nem számít, hányszor kapok kis híján szívrohamot vagy idegösszeomlást miattad. Ez csak… – Hirtelen elhallgatott. – Félelmetes, hogy bántani vagy ijesztgetni akar valaki. Az_ enyém _vagy. Te vagy a szerelmem. Az én őrmesterem. Nekem kéne megvédenem téged.”_

„Először is köszönöm a nyomozótársamnak, hogy ismét velem tartott! (@Puska)
[...]
Ahogy az írónőtől már megszokhattuk, megint elképesztő, hogy csűrte, csavarta az eseményeket, bár most talán több mindent ki tudtunk számítani, de így is jó pár dolog meglepett minket.
[...]
Igazán fordulatos volt a könyv, de a végével sajnos nem vagyok kibékülve. Nagyon nyitott maradt, és jó pár kérdésre, amire szerettem volna választ kapni, nem kaptam. Mert okés, hogy a főszereplőkkel kapcsolatban a lényegesebb dolgokat megtudhattuk, és kikövetkeztethettük, de ez édes kevés volt számomra. [...] Legalább egy jobban kifejtett epilógust kapattunk volna.
Mindenesetre ez a könyv is jó volt, kellően kikapcsolt, folyamatosan járt az agyam rajta. Mégis a leggyengébb résznek érzem a sorozatból, [...]
Viszont, hogy ne így zárjam le az értékelést, leírom a számomra egyik legnagyobb pozitívumát. Ami az volt, hogy nagyban összekötötte a sorozatot. Ebben, vagyis a lezáró részben a főcselekmény összekötődik az előző részek eseményeivel. Ezt nem árulom el, hogy mégis hogyan lehet ez. Ez maradjon meglepetés. Annyit azért elárulok, hogy a feje tetejére állít ez a rész sok mindent, ami a többi részre is kihat valamilyen szinten. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, mert így konkrétan már Andie-re is máshogy tekintek.
Nagyon boldog vagyok, hogy megismertem ezt a sorozatot, mert nagyon jó élménnyel gazdagodtam vele, de ezt majd később, az előzménykötetnél kifejtem, amikor már ténylegesen a sorozat végére érek.”

Teljes értékelésem: https://fruzsivolvasokuckoja.blogspot.com/2024/05/holly-jackson-halott-kislany-jo-kislany.html

_ ___„Hé, őrmester, emlékszel még rám?_
_ ___…”_