Gajdzsin

"Aylesbury beleegyezésével és Michaelmas Tweet tiszteletes buzgó hozzájárulásával Tyrer egyszer már fölcsempészte Hiragát a templomkarzatára. Európai divat szerint készült ruhájában, amelyet a helybeli kínai szabó a szokásos hihetetlenül rövid idõ alatt készített el részére, hódprémes kalappal a fején Hiraga inkább eurázsiainak mint japánnak látszott, jóformán észre sem vették. Csak Jamie McFay, aki diszkréten oda is kacsintott Tyrernek.
– Templom jó és magyarázatod is – felelte Hiraga, de magában még mindig nem tudta elrendezni sem a Tyrer által szolgáltatott információkat, sem azt a döbbenetes látványt, ahogy ezek a felnõtt emberek – köztük két visszataszító nõszemély – együtt énekelnek, hol felállnak, hol leülnek, áhítatosan mormolják imáikat, meghajtják fejüket ez elõtt a roppant furcsa istenük elõtt, aki, mint Tyrer a mise után elmagyarázta, voltaképpen három lény: az Atya, a Fia – akit keresztre feszítettek, akár egy közönséges bűnözõt – meg egy kami.

– Szó ka? – Hiraga nem értette. – Szóval, Taira-szan, egy nõ, akit neveznek Szűz Mária, és aki nem isten, van neki fia, aki isten, de asszony nem isten, asszony párnázik kamival, aki nem isten, csak van istennek szárnyas hatamotója, de õ nem férj asszonynak, asszonynak isten sem férj, csak apa, szóval asszony fiának nagyapa. Neh? – Nem, párnázás nem történt. Figyelj rám...
Hiraga figyelt, figyelt. Végül úgy tett, mintha értené, hogy végre megkérdezhesse, miért orrolnak egymásra a két egyház papjai. Elsõ miselátogatásán ugyanis feltűnt neki, hogy az Ori-féle nõ nincs ott a templomban, és megkérdezte, miért nincs ott. Két egyforma erõs egyház,örökös háborúban egymással. Baka!
Mikor aztán az erõs koncentrációtól zúgó fejjel végre megértette, mi okozta a hitszakadást – s a hitszakadás nyomában keletkezõ gyűlölködést, pusztítást és háborúkat –, bizonyossággá vált benne az érzés, hogy a gajdzsinok bizonyos dolgokban teljesen õrültek. A szakadást az váltotta ki,hogy háromszáz-egynéhány éve egy Luther nevű öreg bonc úgy vélte, hogy atan néhány kisebb elõírását, amelyeket egy másik bonc talált ki ezernégyszáz-ezerötszáz évvel õelõtte, másképp kell értelmezni. Ez a másik– ez se lehetett normális – egyebek között arról akarta meggyõzni az embereket, hogy a szegénység üdvös, és az a férfi, aki nem párnázik, halála után egy mennyország nevű helyre jut, ahol nincs se szaké, se étel, se nõ, és ahol majd madár lesz. Képtelenség megérteni ezeket a barbárokat. Ugyan ki kívánkozik egy ilyen helyre...?"