Feliza nevei

Feliza Bursztyn életét a menekülés határozta meg: egy lengyel zsidó családban született, akik a hitleri Németország felemelkedése elől telepedtek le Kolumbiában; az első házasságából is menekülnie kellett, hogy a művészetben kibontakozhasson; majd életét végén a hazájából is elmenekült a jobboldali rezsim üldözése elől.

A Feliza neveiben egy olyan nő képe bontakozik ki, aki folyton dacol. Feliza Bursztyn szobrász volt, de szobrai mindenhol megbotránkozást keltettek — azokat ugyanis fémhulladékból és roncstelepekről guberált autóalkatrészekből hegesztette össze, néha kis motorokkal hozva őket mozgásba. Ma már az effajta installációk megszokott látványban számítanak, azonban az ő idejében sokat kellett harcolnia az elismerésért, a konzervatív művészi (és társadalmi) közeg lenézése közepette. Rengetegszer szegezték neki a kérdést, amit mindennél jobban utált: "Mit jelent ez az alkotás?"

Mindezen nem segített a politikai helyezet sem. Bár Feliza kimondottan apolitikus volt, a nézetei a baloldal felé húztak; az akkori latin-amerika pedig a jobboldali diktatúrák és a baloldali forradalmi csoportosulások küzdőtere volt, ahol a modern művészek óhatatlanul is a kormány célkeresztjébe kerültek. Feliza Bursztyn pedig nem csak Kubába járt kiállítani, hanem a baráti körében olyan emberek mozogtak, mint a híresen baloldali (és ezért Kolumbiából menekülni kényszerülő) Gabriel García Márquez.

Bár a szerző szándéka nem feltétlenül ez volt, de Feliza számomra egy végtelenül szomorú karakter: a folytonos meg nem értettség, a lányaitól való távolság, a tény, hogy sok barátja kényszerült elhagyni hazáját, vagy akár az az időszak, amikor távollétében elhunyt édesapja, majd a gyászoló Feliza vigasztalására induló szerelme útközben egy repülőszerencsétlenség áldozata lett.

Ez a tragikus életút végül tragikus véget is ért, amikor Feliza Bursztyn, hónapokkal azután, hogy maga is menekültként Párizsba érkezett, egy este belehalt a bánatba egy vacsorán, a nagy Gabriel García Márquez társaságában.

A könyv maga nagyon jól életre kelti Feliza alakját és a korabeli Kolumbia társadalmát; talán csak egy 50 oldallal karcsúsítottam volna, mert a közepe táján kezdett repetitív lenni a sok társasági összejövetel, amiken Feliza művészi élet krémjével találkozik. Ha tetszett ez a fenti leírás, akkor bátran tegyél egy próbát a Feliza neveivel!

Köszönöm az Open Booksnak a könyvet!