Shay Goldstein közel egy évtizede Seattle egyik rádiós csatornájának a producere, és nem is tudja elképzelni, hogy máshol dolgozzon. Csakhogy az utóbbi időben állandósultak a konfliktusok közte és Dominic Yun, a fiatal riporter, a rádió új munkatársa között. Dominic mesterfokozatú újságírói végzettséggel érkezett a csatornához, és meg van róla győződve, hogy mindent tud a rádiós szakmáról. Miközben a csatorna a fennmaradásért küzd, Shay új műsorötlettel áll elő, amit a főnöke lelkesen és azonnal jóvá is hagy. Az Ex Talk című új műsorban két egykori partner adna élő adásban kapcsolati tanácsokat a hallgatóknak, és Shay főnöke úgy dönt, Shay és Dominic kiváló műsorvezetők lesznek, mivel amúgy is elég feszült a kapcsolatuk. Shay és Dominic eleinte nem örülnek sem annak, hogy hazudniuk kell a hallgatóknak, sem egymás társaságának, de nincs választásuk: vagy elvállalják, vagy elveszítik a munkájukat. Az új műsor váratlanul nagy sikert arat a hallgatóság körében, és előbb Seattle-ben, majd szélesebb körben, podcast formában is növekvő népszerűségre tesz szert, amit nem mindenki néz jó szemmel. A helyzetet bonyolítja, hogy Shay és Dominic közben egymásba szeretnek, és ezzel egyre több hazugságra kényszerülnek, ami ebben az igazságra épülő szakmában azzal fenyeget, hogy ha lelepleződnek, nemcsak a karrierjüknek lehet vége, de ennél jóval többet is veszíthetnek...
Nem rossz a történet. Maga a sztori jó, érdekes számomra, nem hétköznapi eset. Könnyen olvasható de nekem nem ez volt a legjobb amit olvastam. A főszereplők sokszor úgy viselkednek, mint a kamasz szerelmesek akik félre értik egymást. Ez néha cuki volt de egy idő után már zavaró is. Voltak részek amik tetszettek benne. Ennek ellenére mégse fogott meg annyira.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt kelleme mondanom, hogy cuki.
A borító első látásra szerelem volt, a cselekményre sem lehet igazán panasz.
Ellenben egy kicsit furcsa volt számomra az, hogy Shay ennyire ragaszkodott az apja emlékéhez, hogy azért csinálta a rádiózást, mert az apjának tetszene. De ezt leszámítva tetszett a személyisége.
Dominic karaktere nagyon tetszett, igaz, az elején a történetnek inkább tűnt egy napképű strébernek, mint egy szimpatikus fiatalembernek. És persze, megtaníthatna engem is úgy megfőzni a tésztát, hogy _al dente_ legyen.
A koreai kulináris vonal, valamint a csipetnyi kulisszatitkok a rádiózásról feldobták a könyv hangulatát nagyon.
Az írónő stílusa nagyon tetszett, remélem fogok még tőle olvasni.
Összességében egy kis laza, könnyed “enemies to lovers” sztorit kaptam, ami s számomra, tökéletes útitárs volt egy ((nagyon)) hosszú utazáshoz.
Köszönöm szépen a recenziós példányt a @Kossuth_Kiadó-nak! ❤️❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az alapkoncepció szerintem zseniális, a megvalósítás már annyira nem. Összeségében a szereplők abszolút szerethetőek, lehet velük kapcsolódni, de maga a lényeg a könyvnek nem valósul meg. Sokszor unatkoztam a könyv olvasása közben, arról nem is beszélve, hogy 150 oldalt kellett várni rá míg beindul a sztori és egy 300 oldalas könyvnél szerintem a felére csökkenhetett volna.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat