Elvásik a veres csillag

Az igazság fáj. Néha annyira nehéz volt olvasni és szembesülni ezekkel a sorsokkal, amelyek az én felmenőimnek is kijutottak. Főleg ezért volt nehéz.
Nagyon szeretem azokat a műveket, amelyek hozzáadnak valamit a száraz történelmi tényekhez. Az iskolában tanult évszámok, csaták, békekötések sora így sokkal életszerűbb, könnyebben érthető. Arról sosem beszéltünk (vagy ha igen nem mentünk nagyon bele a részletekbe) hogy hogyan éltek az emberek a háborúk alatt. Megtanultuk a csaták neveit, helyeit, vezetők neveit, de nem fogtuk fel a dolgok súlyát.
Néha ilyet is kell olvasni. Olyan könyv volt ez ami a képedbe tolja a szomorú valóságot és majdnem sírsz utána. Szerencsére sok volt a vicces, góbés pillanat amit Mózsi bá szolgáltatott és így könnyű volt átvészelni ezeket a borzalmakat.
Wass Albert ismét megmutatta, hogy semmi sem fekete és fehér. Van jó ember és rossz ember minden nemzet fiai között.
Imádtam ezt a könyvet és Mózsi bá nagyon a szívemhez nőtt azzal az éles eszével, ami sok embernek megadatott a környezetemben, itt Székelyföldön.