Csak magadra számíthatsz?

Nagyon bírtam a könyv hangulatát holott eleinte nem is gondoltam volna, hogy ide fog kifutni, az egyik kedvenc terepemre: őrült, szeretni való család egy bohókás angol kisvárosban, egytől egyig fura de emlékezetes alakokkal, akiknek kiváló beszólásaik és majdnem eposzi jellemvonásaik vannak. Ráadásul még egy születendő magazin kulisszatitkai mögé is bekukkanthatunk és folyamatosan jobbnál jobb tanácsokat olvashatunk a csóró 40-es nők életéről. Lehet, hogy egy évtizede nem jött volna be ennyire a könyv, de most nagyon megtalált.

Először azt hittem, hogy Charlie amolyan halvérű nebáncsvirág, aki semmit se tesz, csak sodortatja magát az élettel, de ahogy visszatér valódi környezetébe, bizony kivirágzik és magára talál, s naná, hogy még az ellenkező neműeknek is feltűnik a dolog. Bírtam a körülötte lévő szereplőgárdát is, a szoknyabolond irodalmár apát, akinek a saját bőrén kell megtanulnia, hogy a nők igenis többre képesek minden tekintetben, mint amire tartja őket, s a végén majdnem ő húzza a rövidebbet. Aztán ott voltak az öreg bútordarabnak számító szolgálók is, Gloria aki mindenkinek a tealeveleiből olvasgatott és irányítani akart, de esélye sem volt, meg a testvére, az ezermester Walter, aki direkt nem hord parókát és büszke erre. De a helyi boszorkánykör elnökeként funkcionáló Emily meg havernői és az átkozott ikreket megnevelő határozott, kemény Anne is szerzett jó pár kellemes percet. Az, hogy ehhez képest a szerelmi szál kicsit elnagyolt volt, fel se tűnt. Roppant jól szórakoztam és igen, jöhet a következő Trisha Ashley könyv. Szerencsére, van pár.
S bár szeretem az angol nőirodalmat eredeti nyelven forgatni, igazából semmi kifogásom nem lehetett a fordítással szemben. Kiválóan szórakoztam.

Részletesebben: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/10/24/trisha-ashley-csak-magadra-szamithatsz/