Christmas Every Day - A szerelem körülvesz minket

Őszinte leszek.
Ha akkor írtam volna meg az értékelést, amikor letettem, akkor lehet nem kapná meg az öt csillagot. Csak négy felet. Ez a könyv tipikusan az, aminek kell ülepednie. Hibátlan volt a regény? Kicsit sem. De valahogy a hibáival együtt is szerethető volt. Az előző Beth Moran könyvvel is pontosan így voltam.

Az egyik legjobb dolog – számomra – az Anglia volt. Sherwood, kisváros. Engem teljesen megvásárolt magának a sztori a leírásával. Bevallom, eleinte furán néztem a könyvre. Nem épp azt kaptam elsőre, mint amire számítottam – de őszintén, az első Beth Morantól se, szóval…? Maradjunk annyiban, hogy a leírás csak nagyon kicsit árnyalja a könyv mibenlétét. Ahogy túl tudtam magam tenni azon, hogy ez nem pont az a cuki romantikus, aminek elsőre hittem, sokkal befogadóbb tudtam lenni vele.

A könyv leírásához jobban illene, ha benne lenne, hogy ez részben egy önismereti utazás is.
Jenny, aki elveszítve szerelmét, az előző életét elmenekült a világ végére, az erdőbe, egy koszfészekbe. Persze, van egy szomszédja is, egy mogorva férfi, akinek néha megesik rajta a szíve, és random dolgokban segít az új elveszett lakójának. És ha azt reméli valaki a könyvtől, hogy a romantika lesz a fő motívum: nem. Nagyon nem, és ez így is van jól.
Végig kísérjük az új Jennyt az útján. Hogyan győzi le saját magát, és a beképzelt fruskát, aki a menő testvére kiselejtezett designer ruháit hordta. Újra kell magát definiálnia az életben és ezzel az új énnel meg kell ismerkednie. Ahogy elkezdi az örökölt házat takarítani, úgy lesz Jenny egyre-egyre erősebb, magabiztosabb és talpraesettebb. Lassan barátokat szerez, csatlakozik a helyi könyvklubhoz, és elkezdi a _saját_ életét, amiben Ő a főszereplő. Szerintem a története igen figyelemreméltó – nagyjából a semmiből próbál felépülni teljesen. Bár lehetett volna élete az erdőn túl is, mégis úgy döntött, hogy kilép a komfortzónából, kilép önmaga árnyéka mögül és megpróbál jobbá válni.
Az már teljesen mellékes, hogy van egy szomszédja is, aki véletlenül férfi, és véletlenül segít neki néha. _Mellékes._
Kifejezetten szerettem, hogy ilyen lassan nyitottak egymás irányába, és Jenny is többször megkérdőjelezte magában, hogy tényleg… akarja? Vagy csak a régi rossz szokások rabja.
Bár nem mindig értettem egyet Mack döntéseivel, illetve információmegosztási szokásaival, a végére kezdte belopni magát a szívembe.

Valószínűleg ez a könyv nem utoljára járt a kezemben, mert totálisan meglepett – van amivel nem, ezt azért hozzá kell tennem, de ez nem is gond – olyan értelemben, hogy nem egy megszokott történet volt. Ezt pedig a lehető legjobb értelemben értem.

A maga kategóriájában jó könyv, néhol megmosolyogtat, néhol könnyeket csal az ember szemébe. Szerethető karakterekkel van tele a könyv.

Körülbelül a felénél indult be a történet, viszont utána nagyon izgalmas volt. Szerettem olvasni. A vége felé elsírtam magam. Megható történet volt a barátság erejéről, összetartásról, békéről.