Business Casual - Összefonva

A Lovelight farm világa az első karácsonyfa feldíszítésekor elvarázsolt, hiába nem tökéletes, lehet néha kissé bugyuta, de arra az időre, ameddig olvastam, tökéletesen kikapcsolt. Ez a sorozat negyedik részére is teljesen igaz volt.

Az írásmód gördülékeny, a szereplők szerethetőek es humorosak, a kisváros lakói csak néha idegesítek. A cselekmény középpontjában a lány szalonjának a nyitása áll, valamint az, hogy Charlie hogyan tud helytállni a farmon, amíg a nővérét helyettesíti. Bevallom, nem számítottam, hogy ilyen hamar egymásra találnak, sőt a könyv fűszeressége is meglepett.

A cselekmény dinamikájával viszont akadt problémám: voltak részek, amik kifejezetten vontatottnak és unalmasnak éreztem, máskor pedig csak úgy faltam a lapokat.

Imádtam a kémiát, az évődésüket és civakodásukat a szereplőknek. Totális ellentétei egymásnak, mégis megértik egymást.

Charlie imádnivaló volt, vicces, édes és szerető. Igazi golden retriver karakter, akinek néha a jókedve már-már sok volt.

Nova kissé önbizalom hiányos, picit morcos lány, aki nem hajlandó segítséget kérni, akkor sem, ha muszáj lenne…kivéve, ha a férfi segít a papírmunkával…

Hál’ istennek nem volt felesleges dráma kettejük között, meglepően felnőttekként tudtak viselkedni az előző párokkal ellentétben.

Kis brothers best friends, kis friends to lovers és egy kis reverse grumpy-sunshine és found family, ami tökéletes keveréke egy igazi őszi, cozy történetnek.

Összességében élveztem olvasni a könyvet, de számomra voltak nagyon túlírt részek.

Igazi őszi szívmelengetés a Lovelight farmról

Annyira jó érzés, amikor egy sorozat nemcsak végig megtartja a hangulatát, de a befejező kötet még túl is szárnyalja az elvárásokat. A Business Casual – Összefonva pont ilyen volt számomra, egy tökéletes lezárás, amitől egyszerre lett tele a szívem és egy picit üres is, mert most tényleg búcsút kell vennünk ettől a bájos kis világtól.

A történet maga szórakoztató, romantikus, de ami igazán különlegessé teszi, az a hangulat:
a kora őszi levegő
a farm életteli, mégis megnyugtató világa
és az a tipikus „visszatértem oda, ahol jó lenni” érzés.

B.K. Borison stílusa most is nagyon természetes, szerethető, néha nevetős, néha elgondolkodtató. A karakterei elevenek, és külön öröm volt látni, hogy a korábbi kötetekből ismert szereplők is újra megjelentek, a telefonhíradó jeleneteket egyszerűen imádtam! Egy ilyen közösségbe én is szívesen „beköltöznék”, ahol mindenki tud mindent… de a végén mégis mindenki ott van, ha kell.

Ez a rész különösen közel került hozzám, mert most még jobban megismerhettük a két főszereplőt, a kapcsolati dinamika, a múltjuk, az apró gesztusok mind-mind nagyon emberiek voltak. Nem mesterkélt, nem túlírt, pont annyi, amennyi kell.

Bár a sorozat most lezárul, én még nem búcsúzom teljesen, az első rész valamiért kimaradt nálam, így azt decemberre tartogatom, mert érzem, hogy a karácsonyi hangulathoz tökéletes lesz.

Köszönöm ezt az élményt a @Kossuth_Kiadó -nak, igazi komfortolvasmány volt, amit örömmel veszek majd elő újra.