Jöjj hozzám, Császárné… A húsz éves Selene Bowers kétségbeesetten reméli, hogy bejut a Henbane-re, a különleges intézménybe, melyet fiatal boszorkányok számára alapítottak. A felvételi kritériumok egyike a természetfeletti erejével való kapcsolódás egy vadkalandon keresztül, ezért a lány egy utazást foglal Dél-Amerikába. Amikor egy gonosz erő célba veszi a repülőjét az égen, a különleges képessége életre kel, hogy megmentse, ám cserébe borzalmas árat követel: az emlékeit. Ráadásul, amikor Selene felfedezi rejtélyes támadóját a dzsungelben, egy ősi gonoszt enged szabadjára: Memnont, az Átkozottat, aki ráadásul őt a régen elhunyt, áruló feleségével téveszti össze. Selene végül képes elmenekülni és megkezdeni a tanulmányait Henbane-ben, de amikor Memnon megjelenik a kollégiumban, és boszorkányokat találnak holtan az egyetem területén, gyilkos vádak és veszélyes összeesküvések kereszttüzében találja magát…
Először kicsit bugyutának érzetem ezt a rímes varázslást, a seprűket és Selene emlékezetvesztését, de az első 50-70 oldal után aztán egyre nagyobbra hízott a cselekmény, kezdett a sok abszurd dolog értelmet nyerni, végül pedig egyre jobban kezdtem szeretni.
Izgalmas volt, fordulatos, Selene, Memnon és Kane feszültségétől a hideg kirázott, miközben a két boszi barátsága felmelegítette a lelkemet.
Szerettem, csak megkedveltette magát velem, azonnal folytatom a következő résszel!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat