Senki sem születik szörnyetegnek, hanem azzá válunk... A maffia nem egy család. A maffia egy szervezet. Egy gazdatest. Aminek én vagyok a szíve. Fokról fokra lépkedtem. Megjártam a legkeményebb orosz börtönt, közben látható és láthatatlan sebeket szereztem. És most itt vagyok, az egyik legkegyetlenebb bűnszervezet élén. A nincstelen senki kölyökből könyörtelen maffiafőnökké váltam. Nem vagyok jó ember. De úgy fest, annyira rossz sem, hiszen képes volt valaki megérinteni a lelkemet. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok sérthetetlen, ahogy arra is, hogy a vér lemosható... Vad és érinthetetlen, akárcsak én. Az a pár nap, amit tőle akartam, sokkal több lett. Az egyezség felbomlott, de ő itt maradt. Egy nő. Egy szív. Egy érzés. Ami képes volt egy vérengző fenevadat megszelídíteni. Marilyn Miller a maffia sötét világába vezeti az olvasóit, ahol a hűség az úr, de az élet a tét. A szív rejtett kapui kitárulnak, azonban a múlt utat tör magának, hogy végül kegyetlenül lesújtson az egyetlen tiszta dologra ebben a könyörtelen világban: a szerelemre.
Tetszett de újra olvasós nem lesz . Az eleje nagyon tetszett a közepénél túl nyálas volt nekem viszont a vége na az nagyon meglepett.
Igor jeleme annyira nem tetszett , Natasaé sokkal jobban, szabad szájú önfejű……
Ez egy tökjó belső megállapítás lehetett volna, ha ez az egy van …de ömlik a könyvből ez az erőltetett bölcselkedés a csaj részéről. Hiába a váltott szemszög, sajnos mivel egy nagy durranást a végén el akarta sütni, szándékosan nem tudtunk meg semmit Natasáról. Teljesen felesleges volt a női szemszög. Csak egy csomó hadoválást kaptunk tőle.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nekem unalmas volt az utolsó 10 oldalig kb. Hasonló témában van jobb könyv is. Aki először olvas maffia témát szerelmi szállal, annak érdekes lehet végig.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat