Auschwitz-Birkenauban, a holokauszt legmélyebb poklában volt egy barakk, amelynek falait Walt Disney Hófehérkéjének figurái díszítették, és ahol a gyerekek énekeltek, rajzoltak, színdarabokat adtak elő és verseket írtak. A gázkamrák és krematóriumok árnyékában pluszélelemhez jutottak, gondoskodtak a kártevőmentességükről, és meditálni tanították őket, hogy átélhessék a teli has és a félelem nélküli élet álmát. Aki mindezt megteremtette, egy fiatal zsidó fogoly volt: Fredy Hirsch. Fredy pedagógusi, vezetői képességeit, akármilyen furcsán hangzik, még az SS is elismerte. Mégis, Fredy nap mint nap az életét kockáztatja, amikor jobb ellátásért harcol a láger vezetőivel, vagy épp garanciát kér Mengelétől és Eichmanntól, hogy a gyerekek biztonságát szavatolja. Ráadásul homoszexualitása miatt pedagógusi alkalmassága is újra és újra megkérdőjeleződik. Ahogy telnek a hónapok, egyre fogy az idő Fredy és a rábízott gyerekek számára. Vajon sikerül-e megtanítani a gyerekeknek a legfontosabb leckét: hogyan maradjanak életben Auschwitzban? Wendy Holden történész, életrajzíró az archívumok és a túlélők vallomásai alapján meséli el Fredy Hirsch egyedülálló, mindenki másétól különböző történetét.
"Attól a pillanattól kezdve, hogy azt kiáltottam: 'Szép jó reggelt mindenkinek! ', minden napomat azzal töltöttem, hogy tisztességre, őszinteségre és bátorságra neveljem őket. Azt reméltem, hogy bármi is történjék velem, ezekkel a tulajdonságokkal felvértezve teljes és boldog életet fognak élni. Ez nem olyasmi, amit el kell rejteni egy fiókba, a fal mögé vagy a padlódeszkák alá - a szívünkben kell hordozni, örök időkre. "
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Wendy Holden Az auschwitzi tanár című könyve Dita Kraus megrázó, ugyanakkor inspiráló történetét meséli el. A fiatal lány Auschwitzban is hitt a tudás és a könyvek erejében, és életét kockáztatva őrizte meg a reményt a gyerekeknek. A regény egyszerre döbbenetes korrajz és felemelő emberi példa, amely emlékeztet arra, hogy a bátorság és a kitartás a legsötétebb időkben is életet adhat. Mélyen megérintő olvasmány, amit nehéz elfelejteni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Vakon kisiettem a szobából, és kitántorogtam az utcára. Már elmúlt a takarodó, az éjszakai égbolt szikrázott a csillagoktól, és a hold lágy, sárga fénye hirtelen gyönyörűvé tette ezt az isten háta mögötti várost. Nem tudva tovább fenntartani a látszatot, leroskadtam a kórház lépcsőjére, és könnyek potyogtak a szememből. A fejemet a kezeim közé fogva úgy sírtam, mint egy csecsemő, és azt kívántam, bárcsak több időt tölthettem volna ezzel a nagyszerű lélekkel. Annyi mindent taníthatott volna nekem, és oly sokat kellett volna még tudnom, de már túl késő volt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat