Arran's Obsession - Arran játékszere

Nem igazán az én könyvem volt most ez, egyszer olvasós nagyon instant love, de Shade felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy folytassam a sorozatot az ő története miatt.

Amióta elkapott a dark romance láz, próbálom minél jobban kihasználni ezt a lelkes időszakot, és egyre több, a műfajba tartozó könyvet kézbe venni. Így esett a választásom erre a kötetre is, mert a leírás alapján pontosan olyan intenzív olvasmánynak tűnt, amire éppen vágytam.

Egy sötétebb hangulatú, megszállottságra és cseppet sem hétköznapi kapcsolati dinamikára épülő történetet kapunk. A szereplők között már a kezdetektől jelen van némi feszültség, miközben fokozatosan egyre mélyebbre sodródnak. A történet központjában a kontroll, a vágy és a határok kérdése is megjelenik.

Viszont nekem sajnos nem tetszett annyira, mint vártam. A szereplők nem igazán tudtak közel kerülni hozzám, emiatt inkább csak sodródtam a történettel, mintsem teljesen belemerültem volna. Cselekmény szempontjából sem éreztem különösebben pörgősnek vagy eseménydúsnak, és egy idő után számomra mintha inkább az erotika került volna fókuszba.

Voltak olyan elemek is dark romance vonalon, amiket nem vett be a gyomrom, bár ezt nem érzem a könyv hibájának, hiszen tudtam, milyen műfajt választok. Inkább érdekes volt megismerni a saját határaimat. Az írói stílus eleinte nehezebben csúszott, a második felében viszont már sokkal könnyebben haladtam vele.

Összességében több ponton volt számomra kényelmetlenebb, mint élvezetes, mégis maradt bennem annyi kíváncsiság, hogy talán egyszer a folytatást is elolvasom.

A fülszöveg alapján lelkesen kezdtem bele a történetnek, nem mondom hogy csalódtam, de nem is lett akkora durranás mint amire számítottam. Az alap történet tetszett, hozta szokásos ártatlan lány – alvilági macsó felállást, kis nyomozással, spicy (beteg) jelenetekkel, aztán jött a fekete leves.. A karakterek..Már az is sokat elárul, hogy a mellékszereplők jobban megfogtak mint a két főszereplő. Arran egyszerre akarja hozni a traumákkal teli férfit és a macsó alvilági figurát, nálam ez a kettős elég ellentétesre sikerült. Genevieve pedig olyan, mintha nem lenne önálló elképzelése/akarata semmiről, csak halad a történettel, más szereplőkkel, még akkor sem húz határokat vagy számoltatja el a másik felet, ha az megbántja.
Annyira közepes és/vagy közömbös, hogy azt sem tudom mit gondolok róla.. Az alapötletben lett volna potenciál, de a megvalósítás nekem meh érzést keltett. A történet „nyomozósabb” része nem sok mindent adott a fő szálhoz, inkább tűnt oldalszám kitöltésnek, mint sem feszültségfokozónak. A 18+-os részekre nem térnék ki, aki belevág a könyvbe tisztában van vele, hogy ez a műfaj velejárója, nem tudtam velük azonosulni, de megvolt a maguk helye a fejezetek között.
Összességében nem volt annyira rossz, de nem is hagy maradandó élményt. Végig azt vártam, hogy NA majd most történik valami, vagy lesz benne valami csavar..na hát nem volt.. Ennek ellenére az eddig olvasott dark romance könyveim közül ez volt messze a legjobb.