Alex, nagyjából...

Az eleje nagyon döcögősen indult, de azért a végére belendült a történet. Ez egy tipikus YA regény. Mindenből kaptunk egy kicsit.
Az alaptörténet nagyon hasonlít egy már olvasott könyvre (Három dolgot mondj). Az olvasó ugyanúgy tudja, hogy ki is igazából Alex. Annyira de annyira egyértelmű.
A történelmi szál annyira nem tetszett, de ez érthető, hiszen nem vagyok odáig érte.
Különböző emberi sorsokat ismerhettem meg olvasás közben és ezeknél a sorsoknál figyelemre méltó volt, hogy az emberek miként dolgoznak fel egy traumát. Valakit csak megerősít, másokat elzülleszt, megint másokat meg képessé tesz arra, hogy felismerve gyengeségét leküzdje azt.

_"Néha elég fájdalmas dolgokat kell elviselnünk ahhoz, hogy megtudjuk, sokkal erősebbek vagyunk, mint hinnénk."_

Nem azt kaptam, mint amire vártam. A molyos százalék, értékelések alapján egy sokkal jobb könyvre számítottam, de sajnos csalódnom kellett.
Nekem a főszereplő lány nem volt szimpatikus, ami kissé elvett a történetből. Viszont szerencsére a végére, mintha egy kicsit komolyabb lett volna, és nem volt annyira bajom vele.
Davy-t én egy teljesen fölösleges szálnak tartottam, és soknak is. Nem egy drámázás volt a könyvben, melynek a főeleme, Davy volt. Ahogy mondani szokás, "a kevesebb néha több". Ha kevesebb drámát kaptunk volna, akkor jobban tetszett volna a történet.
Portert, Alexet kedveltem.
A szerelmi szál annyira nem jött át. Ahogy az érzelmek se.
Kár, hogy Alexre nagyon hamar rájöttem, {{fülszöveg elolvasása után,}} hogy ki, mégis amikor tényleg fény derült rá, az a rész nagyon tetszett.
Ami szintén tetszett és ötletesnek találtam, azok pedig a filmekből vett idézeteket a fejezetek elején. Szerintem feldobták vele a regényt.
De az abszolút kedvencem benne, az egy mondat volt, aminél fülig ért a vigyorom. Ettől a ponttól kezdtem igazán megbékülni a könyvvel. Alább olvashatjátok, miről is beszélek:

_"– Anya azt mondja, mind egyek vagyunk…"_ ((Aki esetleg nem tudná, ennek, hogy "egyek vagyunk" Az oroszlánkirály 2-ben van nagy jelentősége. Ez a mese az egyik kedvencem. Így természetesen a rajongásom egyből megjelent. :D))

Több rossz dolgot is felsoroltam, de a vége nekem feljavította a könyvet. És összességében kikapcsolódásként nem volt annyira rossz. Hiába érintett több nehezebb témát is, nem nagyon mélyült el benne.

Főleg tinédzsereknek ajánlanám, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak.

Minden ami belülről fakad:
Írásmód:
Nagyon szerettem. A regény Bailey szemszögéből íródott, személyes hangvételben, ami nekem a személyes kedvencem. A fogalmazásmódot nagyon szerettem, fiatalos, lendületes, könnyen befogadható, nagyon gyorsan végezni lehet vele, ha nekiül az ember. Kifejezetten tini és felnőtt korosztálynak ajánlom, ugyanis annak ellenére, hogy mennyire könnyed nyári könyv, mégsem gyerekes az írásmód, nem fél káromkodni és érzéseket is kiválóan közvetít a regény.

Belső építészet - a minőség is számít:
Én nagyon meg vagyok elégedve vele. Vastagabb lapok, kiváló minőségűek, nem szakadós darabok. A betűtípus tetszik, és annak mérete is, épp kellemesen olvasható. Nagyon tetszett a tördelés és a fejezetek és a chatszoba elosztása. De a legnagyobb kedvencem ebben a fejezetek "címe" volt. Mint a borítón is látható a regényben fontos szerep jut a filmeknek, és ehhez híven mindegyik fejezet elején egy, az adott részhez köthető idézet szerepel híres filmekből! Szerintem szuper ötlet, nagyon kevésszer találkoztam eddig ezzel a megoldással, pedig tényleg ötletes, kreatív és nagyon sokat tesz az élményhez. Alapból a fejezetcímekkel engem kilóra meg lehet venni, ha ötletesek, vagy egyediek, képes vagyok csak azért elolvasni egy rossz kötetet, mert várom a következő és a következő fejezet címét. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem fontos.

A történet az első:
Az Alex, nagyjából... személyében egy könnyed nyári regényt köszönthetünk, ami az olvasása alatt olyannyira a szívemhez nőtt, hogy könnyeket csalt a szemembe a befejezése.
A regény középpontjában Bailey áll, aki egy Alex nevű sráccal chaten keresztül hónapokon át beszélget. Ám Bailey abba a városba költözik, amelyikben Alex is él, és úgy dönt, megkeresi. Időközben megismerkedik Porter Roth-tal, aki szemtelen, bosszantó, bunkó, de ugyanakkor kedves, aranyos, vonzó... Ha érdekel titeket a pontos történet és a fülszöveg, az értékelés alján, a Fülszöveg részben elolvasható!
A könyv felépítése szuper. Nem tolja a fejedbe azonnal a romantikus részeket (annak ellenére, hogy itt is megjelenik az első látásra szerelem effektus), hanem szép lassan az ember szívébe lopja magát az összes karakter, az összes helyszín, az összes érzés, amit személy szerint én nagyon átéltem. A történet maga egy tipikus nyári regény, amelytől nem kell világmegváltást várni. Igenis kiszámítható, Alex személye szerintem a fülszöveg elolvasásával és a cím tudásával bőven kitalálható, de basszus... annyira jól esett! Mer beszélni az érzésekről és egy csomó fontos dologról; a válásról, a szerelemről, a félelmekről, a halálról, a barátságról, a bizalomról, a hűségről, a munkáról, barátságról. Mindezt gyönyörűen megfogalmazott érzelem dús köntösben!
Ha valamire, akkor erre a könyvre mondom azt, hogy éreztem benne a nyarat. Végre egy regény, ami nekem teljesen át tudta adni azt az érzést, amelyet egy nyári regénytől várok. Eddig nem nagyon találkoztam még olyan regénnyel, ami ennyire átadta volna.
Egy picit azt hiszem a helyszínekről is érdemes beszélni. Az összes helyszín kiválóan el volt találva. Mind a munkahely helyszínéül szolgáló múzeum, mind a part és az összes meglátogatott hely a lakóházaktól kezdve a vidámparkig. Szemléletes, és ez is érzékletes.
Összességében úgy éreztem, mintha a legjobb barátomat veszítettem volna el a mű befejezése után... Ha csak egy nyári regényt olvasol ebben a 3 hónapban, ez legyen az!

A karakterekről szakszerűen:
Porter Roth:
Egy újabb férfiú a könyvmoly pasi hárememben. Imádtam! És Baileyvel együtt szép lassan én is beleszerettem. A bunkóságain jót nevettem, hihetetlen vicces is, szerintem kiváló a humorérzéke. Okos, kifejezetten kedvelem az olyan karaktereket akiknek megvan a magukhoz való eszük, nem csak üresfejű libák. És na! Végre egy srác aki nem milliomos és úgy szeret bele a szegény átlagos szürke lányba! Porter egy teljesen átlagos srác (azt leszámítva, hogy szörfös, de ahonnan ő jön, ott az teljesen átlagos), egy majdnem átlagos élettel, és egy olyan viselkedéssel ami teljes mértékben a korának megfelelő! Az ilyen karakterek a kedvenceim!
A családját imádtam. Az édesanyja és a húga nagyon aranyosak, az apukája viselkedését pedig meg tudom érteni. Összességében Porter az a srác, akibe a való életben is bele tudnék szeretni, talán ezért is került hozzám ennyire közel.

Bailey Rydell:
Jenn Bennett kiválóan alkot karaktereket, és ezért is vagyok olyan hálás neki. Szerintem a világ egyik legnehezebb dolga alkotni egy olyan női karaktert, akitől nem mászom a falra. De tényleg! És Bailey-t kifejezetten megszerettem, az a lány, akivel a való életben a legjobb barátok lehetnénk. Szintén okos, érti a viccet, és a korának megfelelően viselkedik, éretten.

Bővebben a blogon: https://victoriasinspirationisland.blogspot.com/2019/07/konyvertekelo-jenn-bennett-alex-nagyjabol.html