"A megvilágosodás mindig ugyanúgy történik. Egy reggel arra ébredsz, hogy a szó nyilvánvalóvá vált benned. Ott visszhangzik a fejedben, a szívedben. Minden sejtedet átitatta. A részeddé lett, beléd vésődött. Mindörökre. Akár szép, akár csúnya, akár erős, akár nevetséges, akár kicsi, akár nagy, ezzel a szóval kell élned. Nincs más választásod." Abel már nagyon várja, hogy kiderüljön a szava, a szó, mely meghatározza majd az életét. Természetesen az az álma, hogy nagy vagy erős szava legyen, dicsőséget és boldogságot hozó. Egy nap valaki galádul felírja az iskola falára Clara szavát, a lányét, akibe Abel titkon szerelmes. Pedig elvileg a szavunkat senki nem ismerheti, a szó titkos, lényünk legrejtettebb mélyéhez tartozik. És Clara szava egyáltalán nem olyan, amire büszke lehet az ember. Hitvány kis szó. Ki követhette el ezt a gaztettet, és honnan tudhatta Clara szavát? Néhány nappal később bekövetkezik az, amit Abel oly régóta várt: reggel úgy ébred, hogy végre ott van a fejében a szava. Csakhogy ez a szó messze nem felel meg az álmainak. És a titokzatos elkövető újra lecsap - ezúttal ő az áldozat. Némi fantasztikummal színezett lebilincselő történet a kamaszkori útkeresésről, önmagunk elfogadásáról, álmaink megvalósításáról.
_"Talán azt gondolod, hogy a lehetetlent célozzuk meg. De valaki egyszer azt mondta: „Nem tudták, hogy lehetetlen, hát megcsinálták.” Mi pedig elég erősen hiszünk benne ahhoz, hogy szétrobbantsuk a falakat!"_
_Elgondolkodtat._
_Többet kaptam, mint azt vártam volna._
_Remek elképzelés, jó kivitelezés._
Leginkább a fülszövege, de bevallom ez a gyönyörű borító is eléggé megfogott. Egyszerű, de engem mégis elvarázsolt.
A főszerepben egy 13 éves fiú van, aki a könyv első felében azon gondolkodik, hogy neki mi lesz majd a szava, míg a második felében pedig már megvan neki, és azt mutatja be, hogy mit kezd ezzel a szóval, mennyire befolyásolja őt.
Tetszett, hogy a regény több szóra is kitér, azoknak a jelentésükre. Az pedig még jobban, hogy arról is ír, hogy nem szabad hagyni, hogy a szavak beskatulyázzanak minket.
Sokáig tanakodtam, hogy 4,5 vagy 5 csillagot adjak-e neki. A célját elérte, többször is elgondolkoztatott. Vajon nekem mi lenne a szavam? De egyáltalán biztos kíváncsi lennék rá, akarom tudni? A válaszom végül, nem. Igaz, sokat morfondíroztam olvasás közben, de ki is kapcsolt. Nagyon tetszett az írásmódja. _Gyorsan olvasható._ Ez nem csak a nyelvezete miatt van így, hanem mert rövid fejezeteket kapunk, amiknél nagyon tetszik, hogy mindegyiknek van külön-külön címe. Bár maradtak bennem kérdések, mégis megérdemli szerintem azt az 5 csillagot.
_Mindenkinek, de leginkább a tinédzsereknek ajánlom._
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat