A víz mélyén

Könyörgőm, miért nem lehet egy sztorit szimplán elmesélni? Miért kell erőltetni, hogy huh én most írok valami különlegeset. Nem csak úgy normálisan, leíró jelleggel, hanem valami egyediként. Mert mekkora nagy ötlet már, hogy minden fejezet más szereplő szemszögéből írok le. Ja, igaz, ettől tök követhetetlen lesz minden, de kit érdekel, ha egyszer menő. Igaz, így lehetne eltérő stílusa mindennek, de nincs. Igaz, így lehet bénán leírni egy csomószor, hogy háháháhá én tudom, de nem mondom el, és ettől az olvasóban nő a feszültség. Vagy nem, mert egyszerűen ez egy béna megoldás. Erőltetett oldalszámnövelés. Jójó, de mi a helyzet magával a nagy krimivel, a thrillerrel, a rejtéllyel. Hogy mivel? Nincs itt nyomozás, a feszültség ugye meg mesterkélt… na, de a rejtély! Hát… az szándékos félrevitt dolgok. szándékos félreírás a szerzőtől. A nagy bumm meg… Ostorozzatok, és tartsatok bunkó férfinak, de mint nagy bumm, már lerágott csont. (Mint téma fontos – nagyon is-, de mint bumm…?)

Nehéz bármit is írnom, mert nem akarom nagyon lehúzni a könyvet, de ez... ez...
Az eleje valami rettentően unalmas és vonatott volt - pedig nekem nem szokott bajom lenni azzal, ha valami lassabb, ha attól függetlenül jó. Ez nem volt az. Kifejezetten pocsék volt. Mikor már azon gondolkoztam, hogy kihívás ide, kihívás oda, én bizony ezt félredobom (ekkor tartottam a könyv felénél), nos, akkor kezdett valami végre történni is. Így adtam a történetnek még egy esélyt, hátha kiderül végre, mi a manó folyik itt. Nem tudom eldönteni, hogy kár volt, vagy sem. Amik kiderültek, azoktól sem esett le az állam, rezignáltan tudomásul vettem, hogy ez volt a nagy TITOK. Hű. A karakterek sablonosak, unalmasak, végtelenül bugyuták voltak sok esetben. A rengeteg sok nézőpont szerintem még lejjebb húzta az egészet. Tudom, hogy ez a mai könyveknél nagyon divatos, 2-3 szemszög még követhető is, na de itt jóformán minden szereplő "hallatta a hangját". Szerintem egy katyvasz lett. Arról nem is beszélve, hogy a narratíva száma és személye is állandóan változott, annyira nem volt egységes az egész, olyan széttöredezett volt, hogy ihaj.
Én már a _A lány a vonaton_tól sem tudtam elájulni, de gondoltam adok még egy esélyt az írónőnek. Hát, többet nem fogok. Ez még annál is rosszabb volt, sokkal.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, talán azért is mert nekem a thriller műfaja egy borzongató komfortzóna tágítás, lehet ha a műfaj jobb ismerője lennék akkor találnék benne hibákat, de nekem tetszett ez a könyv. Szuper őszi, borzongató olvasmány - annak ellenére, hogy a nagy része augusztusban játszódik, ettől függetlenül borongós hangulata van, és mindig ott csobog a folyó a háttérben...