Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.
Elég jó könyv volt, de igazából a befejezése mentette meg attól, hogy a "jópofa, egyszer olvasós" kategóriában landoljon. Összességében azért nem értem így sem a Dániel Kehlman-hypeot, nem igazán lett kedvem azonnal lecsapni valami másik könyvére.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat