A végzet

Most fejeztem be a könyvet... Egyszerűen zseniális. Szerintem eddig nem találkoztam ilyen lelkileg megterhelő könyvvel. Ha jól tudom, ez az első könyve az Írónőnek, ami két idősíkon mozog. Azt kell, hogy mondjam, hogy kegyetlenül jól eltalálta az arányokat múlt és jelen között.
Hazaárulás,lojalitás megkérdőjelezése, szerelem, drog,halál. Volt itt minden Érdekes volt, hogy csak a férfi főszereplő, Robert szemszögéből olvashattuk a történet. Elsőre szimpatikus lett.Hiába a kemény kiképzés, belül egy érző szívű ember. Katona gyerekként sejtette,hogy mi vár rá a seregben, mégis csatlakozott, és felül is múlta az édesapját, mikor a Delta Force csapatába bekerült. Gloria szabad szájú karaktere is egyből szíven talált.Van egy pár kérdés bennem róla, de remélem,hogy a trilógia második része választ ad ezekre.
Ha Paul is kellett ebbe a sztoriba, megnevetettet nem is egyszer. Miatta nem kerültem teljesen letargikus állapotba olvasás közben. (Róla is szívesen olvasnék.. :) )

És azok a múltbeli jelenetek...A kiképzés se egy volt egy leányálom,de küldetések leírása.. Voltak olyan durva, kegyetlen részek, hogy legszívesebben egyszerűen becsuktam volna a könyvet és elbújtam volna sírni egy sötét sarokban. Csak reménykedni tudok,hogy ezeket nem a mi, kis hazánk katonái élték át. Nem tudom, hogyan tud megbirkózni ezzel egyáltalán bárki...

Tényleg igaz a könyv mottója, hogy nem tudunk mi sz@rt se....

Kínszenvedés volt elolvasni. A karakter fejlődésen kívül nem volt értékelhető része szamomra.