A Tündérkirály rejtélye

Miután nagyjából minden második külföldi bejegyzése az Instagramon erről a könyvről szólt, nagyon kíváncsivá lettem rá. Így hihetetlenül örültem, hogy megkaptam ajándéka.

De sajnos, nem azt kaptam, amit vártam.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, az a csalódás lenne.

A Vízbe Fúlás után járunk kétszáz évvel csakhogy a magyarázat ennyiben ki is merült…sajnos.
A világépítést hiányoltam belőle a legjobban és ez engem hihetetlenül zavart. Egyszerűen nem tudtam a fejemben hova tenni.
Elsőnek a 1930-1940-as évekhez tudtam volna hasonlítani a világnak a fejlettségét, amiben játszódik. Van vonat, autó, telefonfülke, Effy már nadrágban jár és mérnöknek tanul, de később felbukkant a tv is szóval teljesen elvesztettem a fonalat. 1950-es évek? Maybe… honestly, i have no clue… egy párhuzamos világban játszódik, vagy a miénkben?

A cselekmény is iszonyat lassan indult be, konkrétan 250-260 oldalon keresztül sem történik igazán, aztán kezdődnek az érdekes dolgok.

A Tündérkirályt nagyjából három, azaz 3 mondat alatt elintézte az írónő. A lezárás is olyan lett, mintha a mondat közepén el lett volna a párbeszéd.

Fontos témák is előkerültek a könyvben {{Effy-t szexuálisan zaklatják, az anyja elhanyagolja}}, de ezek se nagyon voltak kidolgozva.
Hál’ istennek kaptunk egy kis rivals to lovers szálat, ez javított a helyzeten egy keveset. Effy és Preston is kifejezetten szimpatikus volt, rendkívül intelligensek a karakterek, a párbeszédeik pedig szellemesek voltak. Ezeket a részeket kifejezetten élveztem.

A legjobb ebben a könyvben a borítója, valamint a nyelvezete. Gyönyörű a fordítás. Viszont az angol címe viszont sokkal beszédesebb, mint a magyar.

Mindent összegezve nem vagyok teljesen elégedett a könyvvel, de szeretnék még az írónőtől és a dark academy műfajában olvasni a későbbiekben.

Már a külföldi megjelenés előtt felkeltette Ava Reid könyve a figyelmemet és már alig vártam, hogy nekikezdjek. Maga a történet lassan bontakozott ki, az atmoszférája a könyvnek gótikus, sötét és végig azt éreztem, hogy várakozom valamire.
Vártam arra, hogy meg legyenek magyarázva a világban történő dolgok, mert igaz, hogy azt megtudtam, hogy Effy, az építészhallgató igazából irodalom szakos szeretne lenni, de mivel nő, ez nem lehetséges, viszont minden más homályos maradt.
Egyetemre jár, van autó, telefonálni is tud, nadrágot hord, de közben az egész sztori hangulata egy vegyület: a mai modern koré és a középkoré együtt. Mágia nincs, kobold/tündérkirály viszont van, a nagy rejtély pedig már a történet elején kitalálható.

A szereplők bugyuták és egyébként Effy még icipicit ítélkező és rasszista is a kötet elején. Preston jól erősíti az enemies to lovers szálat, viszont kicsit semmilyenné vált ő is miután már a szerelmi szál elkezdett kibontakozni.

Szóval hiányoltam a megfelelő karakter és világépítést. Ha ez meglett volna, simán 5 ⭐️-os olvasmány lehetett volna a könyv, mert az írónő szépen megteremtette az atmoszférát és engem végig az írásmód vitt magával. Kár, hogy a sztori részét untam :/

Mindenesetre adjatok egy esélyt a könyvnek, ha szeretnétek egy szépen megírt misztikus történetet megismerni. Fontos témákat pedzeget Reid, csak ki is kellene bontani legközelebb.