A Sors játéka

Hades visszakísérte Persephonét a Lexushoz, majd az
Alvilágba, egyenesen a hálószobájába teleportált. Először is
töltött magának egy pohár whiskey-t, és egyetlen korttyal
lehajtotta.
Gyűlölte magát azért, amit most fog tenni.
– Hermes!
A tolvajok istene azonnal megjelent. Hálós haspólót és
apró, bőrből készült rövidnadrágot viselt.
Mi a francba zavartam bele?
– Igen, halál és sötétség királya… – Hermes hangja elhalt,
ahogy körbenézett a szobában. Amikor végül újra Hadesra
emelte a tekintetét, mintha teljesen összezavarodott volna. –
Álmodom talán?
Hades összeszorította az állkapcsát.
– Szükségem van a… segítségedre.
– Ez biztosan csak egy álom. – Hermes megpaskolta az
arcát.
– Hermes! – morogta Hades figyelmeztetően.
– Nem, nem! – emelte fel a kezét a fortély istene, mintha
ezzel megakadályozhatná, hogy félbeszakítsa. Mély levegőt
vett, majd vigyorogva folytatta: – Ne rontsd el nekem ezt a pillanatot. Lehet, hogy álmodom, de éppen most készülök
átélni az egyik top öt fantáziámat.
Hades egy határozott mozdulattal pofon vágta, mire
Hermes döbbenten pislogott.
– Ez nem álom, Hermes. – Egy pillanatnyi feszült csend
telepedett rájuk, majd Hades felvonta az egyik szemöldökét.
– Top öt, mi?
Hermes kihúzta magát, és úgy köszörülte meg a torkát,
mintha próbálná visszanyerni a méltóságát.
– Nos, mit szeretnél?
– Először is, szerintem megegyezhetünk abban, hogy
egyikünk sem beszél arról, ami ma este itt történik.
Hermes szeme elkerekedett, ajkai elnyíltak a döbbenettől.
– Ó, isteneim… Ez tényleg egy álom.
– Hermes! – csattant fel Hades. – Divattanácsra van
szükségem!