A nászút

Anyuéktól kaptam karácsonyra a könyvet, kicsit megijedtem, és szomorúan láttam, hogy itt az értékelésekben eléggé lehúzták. De azért el szerettem volna olvasni mindenképpen.
Bevallom őszintén, annyira nem éreztem rossznak, miközben olvastam, mint amire ez az 53%-os jelenlegi értékelése utalt. Egészen addig, amíg be nem fejeztem. Kezdem érteni, miért áll csak ennyin.
A fejezetek párhuzamosan a múltban és a jelenben játszódtak, ahogyan az már mondhatni megszokott manapság. Eleinte kicsit zavart, hogy egy-egy fejezet csupán 2-3 oldal hosszúságú, de gondolom erre azért volt szükség, mert így tényleg fenn lehetett tartani a feszültséget, és a múlt alapján morzsánként kapta meg az olvasó az igazság darabkáit. (Jajjjjj, mindjárt én is írok valamit. :D) Néha váltakoztak a nézőpontok is, ezzel sem volt gondom, tulajdonképpen ezekkel a technikai részletekkel, vagy hogy mondjam, nem volt bajom.
Jemma, a főszereplő, nos hát ő valóban csak vergődött és szenvedett 300+ oldalon keresztül. Biztosan vannak ilyen harmincas nők, de olyan bugyuta volt végig ez a karakter, az érzelmi intelligenciája egy nulla, szerintem még egy átlagos kamasz is jobban boldogul nála az érzelmei viharában. (:DDD Bocs, nem bírom abbahagyni.) {{Szóval: ő maga sem tudja, kit szeret, miért szeret, szeret-e egyáltalán, és mégis mit kezdjen magával.}}
A férfi karakterek se sokkal jobbak sajnos, {{amikor meg lenne ebben a tekintetben némi pozitív irányú változás, akkor annak annyi is. Minden tekintetben.}}
{{Chati és az egész ételes dolog végig gyanús volt nekem, bár teljesen más irányba gyanakodtam. Szerintem ez a megoldás nem illett túlságosan a könyvhöz, pláne mert normális okfejtést nem is kapunk, nincsenek kibontva igazán a szálak, hogy jutott el idáig a rendőrség, stb...}}
Összességében, amíg olvastam, akármennyire is szörnyű volt Jemma lézengése és sehova sem vezető gondolatmenetei, mégis szívesen haladtam a könyvvel, mert a baljóslatú feszültség jól volt adagolva végig. Ezzel ellentétben, miután befejeztem, már csak annyit tudok mondani, ó. Hát, egynek elment. {{A gyilkos személye és az "indítéka" elég nagy hülyeség. Ez lehúzza az értékelést.}}
Mindig bajban vagyok, amikor ilyen kettős érzéseim vannak egy könyvvel kapcsolatban, tetszett is, meg nem is. Vannak hibái, bőven, de emellett nem volt olyan borzasztó élmény olvasni. Legyen ez most 7/10. Kedves leszek. :D

Amiért pedig nem vonok le, mert nem a könyv tehet róla, de te atya ég, mennyire borzasztó már, senki nem vette szemügyre ezt a szöveget kiadás előtt? Egy lektor, vagy valaki nem látta? Tele van elgépeléssel, a nevek néha össze vannak cserélve, és néhol elég magyartalan lett a fordítás. Elég szomorú, amikor ilyen sok hiba van egy könyvben. :(
A borító viszont nagyon szép, még a belső oldalán is.

Ne olvassátok el, szörnyű!

Amikor 6-7 éve megjelent ez a könyv, én azonnal be is szereztem, és pár óra alatt kiolvastam, tavaly pedig ismét előkaptam egy nyaralás alkalmával. A sok negatív kritika ellenére én csak pozitívat tudok mondani, nekem ez az egyik kedvenc könyvem. Óriási plot twist van benne, legalábbis én egyáltalán nem gondoltam volna erre a végkimenetelre. Az írónő végig fenn tudta tartani a feszültséget. Megjegyezném azt is, hogy nálam nagyon ritka az, ha valamit újra olvasok.