A holló háborúja

Nekem jobban tetszett, mint az előző, bár itt is érezni még az erőteljes tempólassulást, de ennek az is az oka, hogy a könyv lényegében egy csatajelenetből és egy hadjáratleírásból áll, a köztes részeket pedig csak gyenge szálakkal fűzi össze a cselekmény. Igaz ebben a szakaszban békül ki egymással Erzsébet és Ulászló, ami a könyv amúgy kevés igazán humoros részeinek az egyike. A patetikus hangvétel a regény sajátja, ez egyeseket talán zavarhat, engem kevésbé-
A hosszú hadjárat eseményeinek elmesélésén látszik, hogy a szerző egyik kijelölt célja ennek a hadi sikernek a leírása volt, tényleg a fél könyvet kiteszi, és élővé varázsolja a történelemkönyvekben általában néhány sorban elintézett háborút.
Nagyon örültem neki, hogy végre visszatért az a fantasy vonal, ami az első két kötetet jellemezte, és alapos bemutatást kapott a havasalföldi vajdák családja.

Ahogy a korábbi köteteknél is, itt is alapvetően két gondom volt a megvalósult koncepcióval. Az egyik, hogy túlságosan erős a kontraszt, a magyarok, főleg Hunyadi hívei csupa ártatlan, nagylelkű, nemes jellemű ember, akik csak egyszer-egyszer botlanak meg, és akkor is elnézően bánik velük a szerző (lásd pl. a házasságtörést). Ezzel szemben az "idegenek", legyen szó a Cilleiekről, törökökről, románokról stb. egy-egy kivételes esetben megcsillogtatják lelkük fehérebb oldalát, de amúgy mind csupa akasztófáravaló gazember. A történelmi forrásokból azonban tudjuk, hogy ez nem volt így, Hunyadi János is gond nélkül lerabolta a szomszédait, ha az érdekei éppen úgy kívánták meg.
A másik gondom az, hogy normális női karakter szinte nincs a műben. Sem a rövid szerepű, inkább sötétebb színekkel megfestett Erzsébet királyné, sem pedig az urát folyamatosan hazaváró, és az életét szinte csakis ebben kiteljesítő Szilágyi Erzsébet nem pótolja ezt a hiányt.

Csak ismételni tudom magam: A csataleírások, a sebesültek és sérüléseik leírása igencsak naturalista, az író nem finomkodik. Gyengébb gyomrú olvasóknak kimondottan nehezen emészthető lehet. Rosszabb, mint Chris Carter Hunter sorozatának brutalitása, és szám szerint is jóval több van benne.

Két dolog van, amit még kiemelnék. Az első Vlad Dracul török fogsága. Már-már megsajnáltam szerencsétlent, mennyi kínt kellett kiállania, és az ember elgondolkodik, hogy ennek vajon mennyi szerepe van a későbbi kegyetlenkedéseiben.

A másik dolog Hunyadi Mátyás születése. Ahogy Hunyadi László világrajövetele esetén, úgy itt is fennakadtam azon, hogy Vitéz János ezúttal is jelen volt, mi több, {{ő vezette le a szülést, és még császármetszést is végre akart hajtani, mivel már olvasott róla a rómaiak esetében}}. Értem én, hogy Vitéz odáig van Erzsébetért, de ezúttal sem veszem be, hogy abban az időben egy férfi, különösen egy pap jelen legyen a szülésnél, mi több, {{a bábát kizavarva maga vezesse le azt}}. Szerény véleményem szerint Bán Mór itt erős túlzásokba esett a történet kedvéért.

Összességében jó kötet volt, olvasmányos, lekötött, de erősen érződik most már Hunyadi piedesztálra emelése. Az olvasó joggal érezhet büszkeséget, máshol pedig joggal mérgelődhet a sorozatos sz@rkeverések és töketlenkedések folytán.
Meg kell még említenem a kerettörténetet: most már erősen kizökkent ez a fajta ugrálás az időben, és megmondom őszintén, semmi kedvem Szapolyai királlyá koronázásáról olvasni, miközben a Zlatica-hágónál ontja a török a magyar vért.
Úgy érzem, nem lehet egyben ledarálni a sorozatot, mert az ember besokall, és nem csak a rengeteg vértől.

Bán Mór Hunyadi könyvsorozata méltán vált kultikussá az elmúlt években – és most, a filmsorozat megjelenésével még szélesebb közönség is felfedezhette magának ezt a különleges világot.
Én magam a hatodik kötetnél tartottam, és nemrég fejeztem be A holló háborúját.
Ez a rész különösen sűrű, sodró lendületű: a történelem talán egyik legviharosabb időszakába kalauzol, amikor a Magyar Királyság sorsa egyetlen ember, Hunyadi János vállán nyugodott.
A regény lenyűgözően részletezi, hogyan válik a legendás hadvezér a kor egyik meghatározó alakjává, és hogyan kovácsolódik össze a hadsereg, amely szembeszáll az egyre erősödő oszmán fenyegetéssel.
Bán Mór írása mesterien egyensúlyoz történelmi hitelesség és epikus elbeszélés között.
A karakterek élnek, a csaták lüktetnek, és az olvasó szinte maga is részese lesz a sorsdöntő eseményeknek.
Hunyadi nemcsak a katonai zsenialitásról szól – hanem a hűségről, becsületről, emberi esendőségről is.
Számomra különösen örömteli, hogy a most futó filmsorozat méltó módon jeleníti meg ezt a könyvciklust.
Visszaadja azt a hangulatot, azt az erőt és feszültséget, amit Bán Mór oldalain keresztül átélhettünk – és talán még többeket ösztönöz majd arra, hogy a könyvek mélyére is elmerüljenek.
A holló háborúja egy fordulópont: itt válik végérvényesen nyilvánvalóvá, hogy Hunyadi neve összeforrt a magyarság megmaradásának ügyével.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az izgalmas, mégis mélyen emberi történeteket – és különösen azoknak, akik hisznek abban, hogy a múlt ismerete nélkül a jövőt sem érthetjük meg igazán.