A csontok útja

„Erő az, amikor az ember az egyik lábát a másik elé téve halad előre még akkor is, ha fáradt. Vagy amikor legyőzi a félelmeit, megvívja a belső csatáit a gyásszal és a függőséggel, belekapaszkodik a reménybe, hogy újra magára találhat, amikor teljesen elveszett. Erő az is, amikor az ember együtt tud érezni önmagával és meg tud magának bocsátani az önutálat és a bánat idején.”

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, mert a borító és az élfestés egyszerűen hívogatott… aztán mindig csak tologattam, hogy majd egyszer. Na hát kár volt eddig várni 😅

Nagyon gyorsan olvastatta magát. Silla élete teljesen darabokra hullik az apja halála után, és hirtelen egyedül marad egy olyan világban, ahol a királynő üldözi, az egyetlen „társa” pedig egy kislány, akit csak ő lát. Amikor rátalál egy bandára, akik egy biztonságos hely felé tartanak, elrejtőzik a szekerükben… és innen indul igazán a történet.

A csontok útján haladunk velük, és közben szépen lassan megismerjük ezt a csapatot, akik egy idő után teljesen a szívemhez nőttek 🖤 És akkor még nem is beszéltem a viking harcosokról… mert hát igen, itt vannak. Nagyok, erősek, kicsit vadak, bárdszeműek és lehetetlen nem beléjük szeretni 😏

Egy brutál hangulatos viking világot kapunk, sajátos mágiával, sötét teremtményekkel, mondákkal, istenekkel, csatákkal és politikai játszmákkal. És mennyi minden van a felszín alatt: gyász, függőség, önismeret, újrakezdés, kapcsolatok és barátságok.

Nagyon szerettem, ahogy Silla lassan elkezdi megérteni önmagát és a körülötte lévő világot. A történet felénél már sejtettem, merre tartunk, de ettől függetlenül is kaptam egy-két olyan csavart, ami teljesen meglepett 😳 És igen… egy kicsit átverve is éreztem magam a végén.

Mivel most jött ki a második rész, nem is volt kérdés, azonnal folytattam 🔥

Ha nyugodt könyvet keresel ez nem az.😄 Tele van feszűltséggel.
Amilyen jelenettel indít, ahoz képest, számomra nagyon lassan indult a dolog.
De egyre érdekesebb lett a történet előre haladásával.
A karakterek nagyon szerethetők számomra. A fejlődésük is nagyon jó, és ahogy egyre inkább megismerjük őket.
Rettentően izgúltam az egész könyvön át, a főszereplő miatt. Amibe belekerült, a szerelmi szál miatt... sose szorítottam még könyvet így olvasás közbe..
A varázslények kifejezetten tetszettek. És ez a viking stílus, a mitológia, nagyon jól belekeverdik a könyv történetébe.
És azt hiszem a könyvnek tanulsága is van..megmutatja mit tesz az emberekkel az állandó hazugság/hazudozás, és, hogy az emberi kapcsolatainkat meg kell becsülnünk.