Zsákutca

Én ezt a könyvet olvasás közben egy teljes hullámvasútként éltem meg. Egyetlen pillanatig sem unatkoztam, nem voltak felesleges, lagymatag részek. Itt mindig történt valami, és amikor azt hittem, hogy végre kezdem átlátni a dolgokat, a történet gyorsan bebizonyította, hogy azért ne bízzam el magam ennyire.

A könyv felénél teljesen biztos voltam benne, hogy megfejtettem a rejtélyt. El is kezdtem csalódni, hogy ennyi, ilyen hamar sikerült összeraknom a képet? És mégis mi a fenét fogunk csinálni a hátralévő oldalakon? Aztán kiderült, hogy nagyjából 80%-ban teljesen vakon voltam a megoldással kapcsolatban.

A szereplők szemszögében és az időben is van némi ugrálás, ami elsőre borzasztóan zavart, aztán szépen kiderült, hogy ennek természetesen megvan az oka, a teljes félrevezetés. Itt konkrétan mindenki és minden összefügg mindennel, és mire azt hinnéd, hogy végre összeállt a kép, jön még egy csavar, amitől csak nézel magad elé.

Őszintén, nehéz erről ennél többet mondanom anélkül, hogy lelőném a csavarokat, pedig pont az a legjobb benne, ahogyan a történet folyamatosan átveri az olvasót. Ha szereted azokat a könyveket, amik olvasás közben és még utána is alaposan megdolgoztatják az agyadat, akkor ez a szent grál.

Fordulatos könyv... Az utolsó oldal is meglepetést tartogat.. 😉