Halloweenkor az emberek szörnynek öltöznek, aztán meglepődnek, amikor egy valódi is megjelenik a bulijukban. Zeus vagyok. Vámpír, egykori New Orleans-i előkelőség, és jóval kifinomultabb ragadozó annál, mint amit a modern filmekből ismerhetnek. Amikor meghallottam, hogy egy csapat végzős házibulit rendez California erdeinek szélén, természetesen meghívtam magam. Fiatal vér, hangos zene, nyitott ajtó… Ritkán tálalják ilyen készségesen a vacsorát. Csakhogy ezek a hülyegyerekek találtak egy ősi tekercset, felolvastak belőle, és átjárót nyitottak a Párhuzamosba. Most valami más is vadászik a házban. Én pedig nehezen viselem, ha valaki belenyúl a tányéromba.
A szörnyek ölhetnek, széttéphetnek, átránthatnak világok közé, de legalább annyi udvariasság lehetne bennük, hogy nem bűzlenek úgy, mint egy lángoló mocsárba fulladt templomi kripta.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat