Wild Reverence – Vad áhitat
Letters of Enchantment-sorozat, számozatlan kötet
14 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 624
Fordító:
Szujer Orsolya
Maxim Könyvkiadó
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789636902940
Az igaz szerelem nagyobb hatalommal bír, mint bármelyik könyörtelen isten. Az Alanti birodalom tűzfényes uradalmában született Matilda klánjának legifjabb istennője, aki szerény hírnöki mágiával bír. Azonban azon a tájon, ahol az istenek gyakran végeznek egymással, hogy elrabolják a másik hatalmát, és ahol a szövetségek éppen olyan fürgén bomlanak fel, mint amilyen fürgén köttetnek, Matilda kénytelen idejekorán felnőni. Meglehet, arról ismerik, hogy szavakat és leveleket szállít a birodalmak közt, azonban közben olyan titkokkal is bír, amiket még legkedvesebb szövetségesei elől is titkolni kényszerül, hogy életben maradhasson. És hogy még tovább bonyolódjon helyzete… létezik egy halandó fiú, aki annak ellenére is róla álmodik, hogy az ébrenlét világában még sohasem találkoztak. Tíz évvel ezelőtt, életének legsötétebb éjszakáján, Vincent Beckett üzenetet írt Matildának – könyörögve kérte az istennőt, aki barátjává lett az álmaiban, hogy segítsen neki. Amikor fohászára nem érkezett válasz, Vincent továbblépett, és azzá a kérges szívű, az isteneket nem tisztelő folyami várúrrá lett, aki már rég elfeledte Matildát. Azonban minden megváltozik, amikor az istennő bezuhan szobájának ablakán egy neki szóló levéllel. Sors úgy kívánta, hogy Matilda és Vincent az álmokon túl is egymásra leljen. Matilda talán képes lesz átírni az istenek véráztatta szokásait, azonban csakis hatalmas áldozat árán. Valami olyannal kell majd szembenéznie, amit még a hatalma elvesztésénél is jobban fél: kénytelen lesz sebezhetővé lenni és engedni, hogy végre szeressék.
További kiadások
Wild Reverence – Vad áhitat (Különleges kiadás)
Értékelések
Értékelés4,4
14 értékelés alapján
5
6 ×
4,5
2 ×
4
4 ×
3,5
1 ×
3
1 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
18
Wild Reverence – Vad áhitat
Rebecca Ross
Az Isteni riválisok duológia kiegészítő vagy előzménykötete ez a könyv… igazából még mindig nem tudom eldönteni, minek is tekintsem. 😅 Egy biztos: gyönyörű lett ez az élfestett kiadás, ezen nincs mit vitatni.
Én már ismerem Rebecca Ross írói stílusát, így pontosan tudtam, mire vállalkozom. Ő nagyon szereti a „lassú víz partot mos” technikát, amit az én türelmem és idegrendszerem már kevésbé kultivál. 😂
Ez a könyv több mint 600 oldal, és hát… ha a történet haladását nézem, még akkor is túlírtnak érezném, ha megfeleznénk. Ez a nő egyszerűen nem tud röviden írni.
Pedig maga a történet megint gyönyörű.
Matilda egy fiatal istennő, a hírnökök istene, aki üzeneteket és leveleket szállít a birodalmak között egy olyan világban, ahol az istenek hatalomért ölnek, a szövetségek pedig egyik pillanatról a másikra felbomolhatnak. És ott van Vincent, a halandó fiú, akivel már jóval azelőtt kapcsolatba kerülnek egymással az álmaikban, hogy a valóságban találkoznának.
Tíz év telik el, mire Matilda szó szerint bezuhan Vincent életébe, és innen szépen lassan elkezd összefonódni a történetük.
Mondjuk a „szépen lassan” részt Rebecca Ross tényleg komolyan vette. 😅
Körülbelül a 400. oldalig folyamatosan az volt bennem, hogy én ezt nem bírom. Érdekelt a történet, kíváncsi voltam Matildára, Vincentre, az istenekre, az egész világra, mégis nehezen vettem rá magam, hogy újra kézbe vegyem. Egyszerűen nem haladtam vele.
Aztán egyszer csak átkattant valami.
Onnantól pedig nem volt megállás.
Az utolsó több mint 200 oldal gyakorlatilag nyom nélkül eltakarította bennem az első 400 oldal nyűglődését. Végre azt kaptam, amiért szeretem Rebecca Ross történeteit. Izgalmat, érzelmeket, harcot, áldozatokat és egy olyan szerelmet, ami nagyon fontos része a történetnek, mégsem telepszik rá minden másra.
A világ kidolgozottságát és az Isteni riválisokra tett utalásokat pedig egyszerűen imádtam. Végig arra vártam, hogy kiderüljön, hogyan kapcsolódik majd a hírnökök istene az Isteni riválisokból jól ismert elbűvölt írógépekhez.
Hát… erre egészen az epilógusig várhattam. 😂 De megérte.
Rebecca Ross számomra pontosan az az író, akinél néha 400 oldalon keresztül azt kérdezgetem magamtól, hogy MIÉRT CSINÁLOM ÉN EZT MAGAMMAL, aztán a végén meg teljesen beleélem magam, izgulok a szereplőkért, harcolok velük, szeretek velük, és már majdnem el is felejtem, mennyit szenvedtem az elején.
Majdnem. 😂
Mert Rebecca Ross történeteihez türelem kell. Sok. Ha viszont ez megvan benned, akkor cserébe olyan gyönyörűen felépített világokat és történeteket kapsz, amik miatt végül mégis azt mondod:
Jó, Rebecca. Megérte. ❤️
Én már ismerem Rebecca Ross írói stílusát, így pontosan tudtam, mire vállalkozom. Ő nagyon szereti a „lassú víz partot mos” technikát, amit az én türelmem és idegrendszerem már kevésbé kultivál. 😂
Ez a könyv több mint 600 oldal, és hát… ha a történet haladását nézem, még akkor is túlírtnak érezném, ha megfeleznénk. Ez a nő egyszerűen nem tud röviden írni.
Pedig maga a történet megint gyönyörű.
Matilda egy fiatal istennő, a hírnökök istene, aki üzeneteket és leveleket szállít a birodalmak között egy olyan világban, ahol az istenek hatalomért ölnek, a szövetségek pedig egyik pillanatról a másikra felbomolhatnak. És ott van Vincent, a halandó fiú, akivel már jóval azelőtt kapcsolatba kerülnek egymással az álmaikban, hogy a valóságban találkoznának.
Tíz év telik el, mire Matilda szó szerint bezuhan Vincent életébe, és innen szépen lassan elkezd összefonódni a történetük.
Mondjuk a „szépen lassan” részt Rebecca Ross tényleg komolyan vette. 😅
Körülbelül a 400. oldalig folyamatosan az volt bennem, hogy én ezt nem bírom. Érdekelt a történet, kíváncsi voltam Matildára, Vincentre, az istenekre, az egész világra, mégis nehezen vettem rá magam, hogy újra kézbe vegyem. Egyszerűen nem haladtam vele.
Aztán egyszer csak átkattant valami.
Onnantól pedig nem volt megállás.
Az utolsó több mint 200 oldal gyakorlatilag nyom nélkül eltakarította bennem az első 400 oldal nyűglődését. Végre azt kaptam, amiért szeretem Rebecca Ross történeteit. Izgalmat, érzelmeket, harcot, áldozatokat és egy olyan szerelmet, ami nagyon fontos része a történetnek, mégsem telepszik rá minden másra.
A világ kidolgozottságát és az Isteni riválisokra tett utalásokat pedig egyszerűen imádtam. Végig arra vártam, hogy kiderüljön, hogyan kapcsolódik majd a hírnökök istene az Isteni riválisokból jól ismert elbűvölt írógépekhez.
Hát… erre egészen az epilógusig várhattam. 😂 De megérte.
Rebecca Ross számomra pontosan az az író, akinél néha 400 oldalon keresztül azt kérdezgetem magamtól, hogy MIÉRT CSINÁLOM ÉN EZT MAGAMMAL, aztán a végén meg teljesen beleélem magam, izgulok a szereplőkért, harcolok velük, szeretek velük, és már majdnem el is felejtem, mennyit szenvedtem az elején.
Majdnem. 😂
Mert Rebecca Ross történeteihez türelem kell. Sok. Ha viszont ez megvan benned, akkor cserébe olyan gyönyörűen felépített világokat és történeteket kapsz, amik miatt végül mégis azt mondod:
Jó, Rebecca. Megérte. ❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Wild Reverence – Vad áhitat
Rebecca Ross
Amikor a mi fajtánk halandót szeret meg... az mindig valamiféle áldozattal jár. Bár te talán éppen csak most kezdted megfizetett ezt az árat.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Wild Reverence – Vad áhitat
Rebecca Ross
Ez a vég kezdete, gondoltam. Ha egy szívtelen istent meglágyíthat az efféle szeretet,akkor mindannyiunknak végünk.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 15 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés