Vörös

Valahogy úgy voltam vele, hogy "végre, egy teljesen különálló regény, te jóég!", plusz, én a Joy Love-os verziót vettem meg először, amiben legnagyobb meglepődésemre egy igazi LL könyvjelző várt a könyv lapjai között.
A könyvről az volt az előítéletem, hogy most minden tele lesz túlfűtött erotikával és világmegváltó talánnyal, de nem.
Botond sikeres üzletember, de ez csak a látszat, ügyesen titkolja a veszteségeit és első körben én ezt egy tragédiának saccolnám. Egy sikertelen este után elkezd beszélni Bibivel, akiről mindig újabb és újabb rétegeket szed le, ezzel felfedve a lány csupasz valóját.
Kicsit megijedtem, hogy a párbeszédek picit ellaposodnak, tekintettel arra, hogy egészen a könyv 2/3-ig nem is érintkeznek, de Levente ezt az akadályt olyan könnyedén átugrotta, mintha ott se lett volna, hihetetlenül dinamikus a kettejük között felépített kapcsolat. Tetszett a másik oldal is, amikor Bibi megnyílik egy pillanatra és arra jutnak, hogy ugyanúgy fél, mint Botond. A kettejük közt megjelenő dinamika üdítő, egyes helyzetekben tényleg érződik, hogy egymás támaszai és szükségük is van a kapocsra, különben megőrülnek. Nagyon jól vannak megalkotva a poénok, a helyzetek, a könyvben inkább a gyengéd szerelem dominál az erős erotika helyett, ami kifejezetten jól esett egy ilyen kemény és egyenes történetbe. Nagyon ritkán olvasok krimit, de nem láttam még olyat, amiben a krimi vonal mellett a szerelem maga ilyen egységesen, beleillően tud haladni előre és ki tud teljesedni a könyv végére.