Ez a csodálatos könyv a veszteségről, az újrakezdésről és az önmagunk felé vezető útról szól, arról, hogy a gyógyulás gyakran akkor kezdődik, amikor végre hagyjuk, hogy mások is belépjenek a világunkba. A húszéves Ambre szerelmes, Philippe viszont házas, és csupán szeretőt keres. A lányt egy év után felemészti az érzelmileg egyre megterhelőbb, egyre kilátástalanabbá váló kapcsolat, és öngyilkosságot kísérel meg. Túléli, de az igazi gyógyulás reménytelenül távolinak tűnik. Ha nem is könnyen, Ambre elfogadja a Philippe által tulajdonképpen mindkettejük számára menekülőutat jelentő megoldást, és a téli szezonra elszegődik felszolgálónak egy eldugott, alpokbeli panzióba. A gyönyörű táj, a munkatársak, az új barátok támogatása lassan megmozdít benne valamit. Fokozatosan ráébred, hogy az életben nem csupán romboló kapcsolatok létezhetnek, mert vannak emberek, akik bár maguk is gondokkal, traumákkal küzdenek, tudnak és akarnak is segíteni, és hogy vannak még olyanok, akik előtt nem szégyen gyengének, kétségbeesettnek mutatkoznia, mert ők is vállalják a maguk esendőségét. Tim, Rosalie, Andréa, Wilson és a többiek, bár a véletlen szeszélye sodorta őket össze Arvieux-ben, fél év múltán már igazi közösségként fogják elbúcsúztatni a téli szezont, Ambre pedig megerősödve kerül ki a kegyetlen erőpróbából: ismét készen áll arra, hogy nyitott szívvel és lélekkel fogadja be a világot, az embereket.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Visszatérés fogadtatása meglehetősen megosztó, különösen azok körében, akik az írónő korábbi regényeihez hasonló, mélyen megrázó élményt vártak. Több olvasó könnyen olvashatónak, beszippantónak és szép, melankolikus hangulatúnak találta, míg mások szerint a történet lassú és vontatott lett, és nem hagyott bennük maradandó nyomot.
A lelki folyamatokat, a fejlődés témáját, a döntések következményeit és az elfogadás kérdéseit sokan értékelték, ugyanakkor a túlzott lelkizést és az érzelmi hullámzást többen fárasztónak érezték. A főszereplő megítélése különösen ellentmondásos: egyesek megértették és érdekesnek találták, mások nehezen azonosultak vele, és kevés fejlődést láttak benne. Összességében azoknak lehet jó választás, akik a csendesebb, önismereti és kapcsolati fókuszú történeteket kedvelik, de a korábbi könyvek rajongói közül többen csalódásként élték meg.
…miután Philippe szakított velem…
Még mindig gondolok Philippe-re, és még mindig fáj. De olyan, mintha kificamodott volna a bokám. Először rettenetesen szenvedsz, aztán a fájdalom egyre enyhébbé, egyre távolibbá válik. Még mindig fáj, de már nem figyelsz oda rá annyira, megtanulsz együtt élni vele. Egy idő után a fájdalom már a mindennapjaid része. Nem zavar abban, hogy ellegyél, működj. Még mindig itt van, ez tény, nem tehetsz ellene semmit, de lassacskán már nem is törődsz vele.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Tudod normális dolog, ha fáj valami. Ha üresnek érzed magad. Fáj, amíg meg nem gyógyulsz. De Andéa csak egy tapasz a seben. Elrejti, csökkenti a fájdalmat, de nem gyógyítja meg. A gyógyuláshoz az kell, hogy teljesen kifertőtlenítsd. Csíp, éget, elviselhetetlen, de ez az egyetlen módja a valódi gyógyulásnak.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon megosztó könyv. Sokan lassúnak, unalmasnak tartják, mások áradoznak róla. Én ez utóbbiak közé tartozom. Nagyon nagy hatással volt rám. Teljesen beleéltem magam a történetbe. Együtt sírtam és nevettem a szereplőkkel. Mindenkinek megvolt a maga keresztje, a múltja, ami nyomasztotta. Örültem, mikor valamelyikük letehette a terhét, s végre boldog lehetett. Részletes képet kaphattunk mindenkiről. Külön - külön tudnám elemezni mindegyik szereplőt, hogy mi tetszett benne, s mi nem. Viszont mindenkiben megértettem, hogy miért úgy viselkedett, ahogy. Hozzám legközelebb Tim és Rosalie került. A vége nyitott maradt, s ez így jó. Benne van a lehetőség a szereplők életének többféle folytatására. Számomra annyiból mégis lezárt, hogy Ambre megnyugvásra talált a lelkében.
Hangoskönyvben hallgattam, de közben nyomtatott formában is olvastam. Fantasztikus volt a felolvasás, a narrátor kiemelkedő módon érzékeltette a szereplők érzéseit.
Az írónő többi könyvét is elolvastam. Mindegyik csodálatos volt, maradandó élményt nyújtott.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat