Veronika meg akar halni

I wanna die also...

Ismerős ajánlására kezdtem el olvasni a könyvet, mert bízom az ízlésében és hallgatok az ajánlására. Már régóta listás volt nálam ez a kötet, többször kézbe vettem már, ám mindig visszaraktam a könyvtár polcára, most végre rászántam magam, és nekikezdtem.
Igaz, hogy hangoskönyvben hallgattam és nem olvastam, de végre rászántam magam, hogy „elolvassam”. A fehéres borítós kiadásban olvastam, és ez a külső nekem nem tetszik.

A borító nekem egyáltalán nem tetszik ennél a Coelho kötetnél sem. Emlékszem, hogy a címe volt az, ami miatt leginkább el akartam olvasni ezt a történetet. A fülszövegből számomra nem derült ki sok, és a sorozat első részét nem olvastam, így nem tudom, mennyire összefüggő a sorozat vagy sem. Annak ellenére, hogy nem olvastam A Piedra folyó partján ültem és sírtam, érthető volt számomra a Veronika meg akar halni című rész.

Félve kezdtem bele, mert nem sok pozitív élményem volt a szerző könyveivel kapcsolatban, de pozitívan csalódtam.

Nem árul zsákbamacskát a fülszöveg, hiszen elmondja nagyvonalakban, hogy miről is lesz szó a történet során. A főszereplő Veronika, aki meg akar halni, annak ellenére, hogy mindene megvan. Egy szanatóriumban tér magához, és az itteni létét, életét, érzelmeit követhetjük nyomon. Veronika barátokra talál az intézményben. Nem egy mélyenszántó történet, nem éppen mély mondanivalóval, hacsak az olvasó nincs ráhangolódva Coelhora, a történetre. Viszonylag egyszerű történetmenet. Ettől eltekintve azért elgondolkodtató is, hiszen saját magára is kivetítheti az olvasó a történetet.

Elmondhatom, hogy eddig ez az egyik olyan Coelho kötet, amely tetszett, bár nem lett a kedvencem, de élen áll az eddigi olvasásaim között a szerzőtől. Lettek benne olyan mondatok, jelenetek, amelyek megérintettek, megfogtak.

Összességében örülök, hogy esélyt adtam a könyvnek, és hallgattam az ajánlásra. Szász Júlia felolvasásában volt szerencsém hallgatni ezt a könyvet, akinek eddig ez volt az első felolvasása. Élvezetes volt hallgatni, viszonylag könnyen sikerült ráhangolódnom. A hangszín tetszett, az olvasási tempó tökéletes volt, emellett könnyen érthető és élvezhető is volt egyszerre. Aki ismeri Coelho munkásságát, de még nem olvasott tőle, nekik bátran ajánlom. Biztos fogok még olvasni a szerzőtől a későbbiekben.