Véres Hozomány

Eléggé megosztó ez a könyv, és ha őszinte akarok lenni, engem is összezavart.
Az elején a figyelmeztetések, hát max egy zárdában nevelkedett szűzlánynak lehetnek relevánsak, de hardcoreabb molyoknak inkább rosszul eshet, hogy ennyire madárlelkűnek nézik az olvasót. Ami nagyobb figyelmeztetést kívánna, az a folyamatos orgia. Ezzel szerintem nem spoilerezek el semmit, már az első oldalakon kéjmámorban úszunk, és akit ez vonz, annak jó hír, hogy az utolsó betűig kitart.
Az érdemi sztori nem lenne rossz, a bántalmazó kapcsolat bemutatása nekem hitelesebb, off a karakterek karakteresek, és az írásmód bár egyedi, nekem bejött ez a kvázi E/2. Bár, így az az érzésem volt, hogy csak Constante szemszögéből kapjuk meg a kettejük kapcsolatát, én meg az a típus vagyok, hogy szeretem meghallgatni mindkét felet, mielőtt elítélek valakit a tettei miatt, így bármennyire is üdítő volt ez a furcsa írásmód, személyesen nekem hátra is vetett a dologból.
A komuna ami itt menet közben kialakult… Vannak fenntartásaim, de egy történet erejéig elfogadtam. A problémám nagyobb részét az teszi ki, hogy inkább éreztem azt, hogy a megbotránkoztatás és az olvasócsalogatás a cél, (hiszen a modern olvasót már nem hatja meg egy kis BDSM,) nem pedig azoknak az embereknek a bemutatása, akik valóban így élnek. Mert vannak ilyen élethelyzetek. Főleg, hogy BDSM-et is kapunk, de azt sem sokkolóan, vagy az én ingerküszöböm egyre magasabb.
És ha még mindig negatívumokat szeretnék felsorakoztatni, az az időérzékeltetés. Picit talán jobb lett volna több támpont, hogy mennyi idő telt el pontosan, mert értem hogy Constante-nak gyorsan repült a szerelemben töltött idő, de közbe eltelt párszáz év. Úgy dobálóztunk évtizedekkel, mintha meg sem történt volna. Egyszerű az örök létet úgy értelmezni, hogy az idő nem telik, de nekem az öröklét mindig is azt jelentette, hogy nagyon is sok minden történik. Ez lenne a lényege, minél több mindent megélni. Na mindegy.
És, a végére egy személyes vélemény, nekem túlzó volt, hogy a szerelmet a szekszualitásban megélve lehetett csak látni itt, mintha más eszköz nem is létezne (és most ne vegyük ide, hogy a másik elszigetelését és kisajátítását annak értelmezték).
Ezektől függetlenül szerintem jó könyv, beránt és olvastatja magát, csak legyen ideje rá az embernek.

Tetszett. Teljesen új volt a stílus.

Maga a könyv gyönyörűen van megírva. Romantikus, veszélyes. Az nekem kicsit bosszantó volt, hogy az elején egy csomó mindent felsoroltak amiből szinte semmi nem jelent meg olyan mértékben. Szerettem Constanta csendes formálódását, mikor Magdalena megjelent kicsit haragudtam, mert nekem nem volt kedvelhető. Alexi sem lett a kedvencem.
Dracula ilyesfajta ábrázolása a feleség szemszögéből tetszett. Nagyon fájó volt az a szeretet amit iránta érzett, de végül tetszett, hogy tovább lépett/léptek.