Vámpírzóna

Az eddig olvasott Halhatatlanok alkonyat után kötetek közül számomra messze ez a legerősebb rész. Nem azért, mert itt lenne a legtöbb akció, a legtöbb erotika vagy a legnagyobb dráma, hanem azért, mert végre minden elem nagyon jól egyensúlyba került.
A történet elejétől érezhető, hogy ez a kötet sokkal tudatosabban van felépítve. Nem indul azonnali sorsszerű párfelismeréssel és túlfűtött egymásnak eséssel, hanem valódi cselekményt kapunk. Holly halandóként nevelkedett, majd fokozatosan derül ki róla, hogy valójában valkűr, ráadásul olyan különleges szerepe van a természetfeletti világban, ami miatt mindenki őt akarja megszerezni. Közben Cade előtt ott a saját kötelessége: egy kard, amelyre a testvérének szüksége van a királysága visszaszerzéséhez – és amelyért eredetileg Hollyt kellene átadnia.
Ez adja a történet valódi konfliktusát, és szerintem nagyon jól működik, mert nem mesterséges félreértésre épül. Cade valóban titkol valamit Holly elől, de közben minden tettével azt mutatja, hogy a nő egyre fontosabb számára. Folyamatosan védi, figyel rá, segíti, gondoskodik róla, és amikor ténylegesen választania kell, már rég nem az eredeti terv szerint cselekszik.
Cade számomra az egész eddig olvasott sorozat legjobb férfi karaktere. Humorában laza és pimasz, közben elképesztően gondoskodó, védelmező, kompetens és szerethető. A legjobb benne az, hogy még veszélyhelyzetben sem válik egydimenziós, morcos természetfeletti férfivá. Poénkodik, provokál, flörtöl, de közben mindig tudja, mikor kell komolynak lennie.
Holly pedig meglepetés volt. Végre egy olyan női főszereplő, aki nem hisztizik folyamatosan, nem sodorja magát értelmetlenül veszélybe, és nem kell állandóan megmenteni a saját döntéseitől. Ha baj van, gondolkodik. Ha problémába kerül, próbálja megoldani. Ha dühös, kiáll magáért. A karakterfejlődése is jól működik: a merevebb, szabálykövető Holly fokozatosan oldódik fel, de közben nem veszíti el a személyiségét.
Különösen szerettem a belső monológokat. Sokszor teljesen mást gondolnak, mint amit kifelé mondanak a másiknak, és ettől a romantikus dinamika sokkal szórakoztatóbb lesz. Kifelé mindketten kamuznak, belül pedig már rég teljesen bele vannak zavarodva egymásba. Ez nagyon sok humort ad a kapcsolatuknak.
Az erotikus részek aránya szerintem kifejezetten jól lett belőve. Jelen vannak, de nem nyomják el a történetet. Talán a könyv 15–20%-át teszik ki, így nem fordul át az egész túlfűtött fantasy erotikába. Mire ténylegesen megérkezik a nagyobb romantikus beteljesülés, addigra már több száz oldalnyi kémia, feszültség és kapcsolatépítés van mögötte, ezért sokkal jobban működik.
Nyx pedig természetesen minden jelenetet ellop, amelyben szerepel. Kár, hogy keveset kapott belőle a történet, mert egyszerűen minden megszólalása káosz és humor egyszerre.
A kötet hangulata közben végig hozza azt a nagyon jellegzetes 2000-es évekbeli paranormális romantikus retróérzést, amitől ez a sorozat szerethető tud lenni. Van benne akció, humor, romantika, természetfeletti világépítés és erotika, de egyik sem nyomja el a másikat.
Az egyetlen komolyabb hibám a lezárással van. Maga a végső konfliktus és a harc rendesen fel lett építve, de az érzelmi feloldás túl gyors. Egy ekkora titok és árulásérzés után három oldal alatt megtörténik a megbocsátás és a „boldogan élnek” lezárás. Itt még néhány fejezet nagyon jót tett volna a könyvnek.
Ettől függetlenül nálam ez egyértelműen ötcsillagos olvasmány.
Az eddigi kötetek közül ez volt a legjobban megszerkesztett, legkiegyensúlyozottabb és legszórakoztatóbb rész. Cade és Holly pedig számomra messze a legjobb páros a sorozatban.
5/5 ⭐
Humor, valódi cselekmény, szerethető karakterek, jól adagolt romantika és pont annyi spice, amennyi még hozzáad a történethez, nem pedig elnyomja.
( A kép AI képszerkesztő segítségével készült.)