Vaják VI. - Fecske-torony

Gyakorlatilag az egész történet Ciri kalandjait meséli el, kb az összes karakter szemszögéből, épp csak Ciriéből nem. Mindig valaki más szemén át látjuk, ahogy eddig Geraltot is. Így a vége felé kezdek rájönni, hogy ez nekem mennyire nem jön be úgy igazából.
Tök jó a alap koncepció, de valahogy olyan sefüle se farka érzést kelt bennem, hiszen akiknek a szemén át látjuk őket,vagy nem szimpatikusak, vagy nem keltik fel az érdeklődésem, vagy nagyon hamar el is veszítjük. És így a szemeinket kevésbé ismerjük meg. Nekem legalábbis ilyen élmény volt.
Szerkesztésileg továbbra is tikkelek, a 3 mondatos szemszögváltásokkal kb mintha a Felhőatlasz filmet olvastam volna. (A Felhőatlasz könyv szerkesztése kifejezetten az egyik kedvencem) A filmben jól működik a stroboszkóp szerű váltások, de így leírt formában nem az én világom.
Ezektől függelenül, a 4 csillagot Vysogota kapja tőlem, és az ötödiket is csak azért nem, mert hamar lecserélték a Kuvikra, meg annak az embereire… És kár érte, kevésbé lenne bennem tüske, ha vele vezették volna végig a történeszálat.

Szerkezetét tekintve ez volt idáig a legizgalmasabb kötet. Több idősíkon futó cselekmények, nézőpontváltások és Ciri karakterfejlődése. Még sötétebb és brutálisabb hangvételű, mint az eddigiek, különösen amikor Bonhart feltűnik. A politikai szálak picit lassítják ugyan, de engem annyira nem zavartak meg. A tájszólás még mindig felesleges, főleg ennyiszer.