Vadászparti

Bár A vadászparti nem egy friss megjelenés, most, hogy sorra veszem Lucy Foley könyveit, természetesen ez a történet sem maradhatott ki.
A történet Skóciába kalauzol minket, egy eldugott erdei szállásra, ahol egy baráti társaság készül együtt ünnepelni a szilvesztert. A téli, elszigetelt helyszín és a komor atmoszféra szerintem zseniális, már önmagában is tökéletes alapot ad egy izgalmas krimihez.
A társaság tagjairól viszont már nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni.Számomra szinte minden szereplő toxikus és ellenszenves volt, a titkaik pedig nem igazán segítettek azon, hogy közelebb kerüljenek hozzám. Sőt, minél többet tudtam meg róluk, annál kevésbé tudtam szimpatizálni velük. Persze ez teljesen szubjektív, de nálam most senki nem lopta be magát a szívembe.
Azt hiszem, a harmadik Lucy Foley-könyvem után már kijelenthetem, hogy az írónő számomra az abszolút komfortkrimi kategóriájába tartozik. A több szemszögből felépített történet, az időbeli ugrások és a végére tartogatott csavar már ismerős elemek, amelyekkel nagyjából tudom, mire számíthatok. A fordulat ezúttal sem ütött akkorát, mint szerettem volna, de a történet ettől függetlenül olvastatta magát.
Nekem pont ez a kettősség a Lucy Foley-krimik lényege: tudom, hogy valószínűleg nem fogja teljesen leszedni a fejemet, mégis könnyen haladok velük, és jólesik elmerülni bennük. Nem feltétlenül váltják meg a világot, de néha pont egy ilyen kiszámíthatóbb olvasmányra van szükségem.
Összességében a hangulat nálam most is vitte a prímet, a szereplők és a csavar viszont kevésbé működtek. Nem lett kedvenc, de egy kellemesen borzongató, téli kriminek abszolút megállja a helyét.

Egy pár éve már hogy thrillert olvastam. Elég régóta várokozott a könyves polcomon. Kicsit tartottam tőle a negatív visszhangok miatt de kellemesen csalódtam. Alig bírtam le tenni, nekem nagyon tetszett. Meg hozta újra a kedvem az ijesfajta könyvekhez.

Megszeretette velem a thriller műfaját. Nem tudtam letenni, imádtam a könyv stílusát, a csavar pedig 5*.