Vadászat

Cserhalmitól ez a 3. könyvem, ezért nagyjából tudtam, mire számíthatok, így ebből a szempontból nem ért meglepetés. Nagyszerű korlenyomat, nyomasztó hangulat, aprólékosan felépített történet, a végén meglepetéssel. Az oldalak észrevétlenül repültek, és mindig alig vártam már, hogy a kislányom aludjon, és olvashassam.

Erős morális kérdést feszeget: mennyire bűnös az, aki gyilkost gyilkol? Nem egyszerű megválaszolni, ha minden szempontot figyelembe veszünk. Erdei nyomozó nehezen birkózott meg ezzel, talán Bohák is, és én is. Mivel már az elején azonnal lehet tudni, hogy ÁVH-s az áldozat, így egy cseppet sem sajnáltam, és ahogy haladt előre a történet, még inkább nem, viszont ott a kérdés, hogy ha a törvény nem büntette meg (na nem azért, mert ártatlan lenne) akkor joga van e ehhez bárkinek? Ilyen alapon bárki alkalmazhatná a szemet szemért elvet. Viszont ki/mi ad megnyugvást az áldozat áldozatainak?
A gyilkosságok brutálisak, de edzett krimi olvasóként ez nem okozott problémát, de lehet, azért sem, mert azért a túlságosan részletekbe menő ábrázolást elkerülte a szerző ezzel kapcsolatban. Nagyon jól sikerült a rendőrség és az ÁVH nyomozójának munkakapcsolata, szép ívet ír le a közös nyomozás során.
Ezúttal az ÁVH gépezete csak mint háttér van jelen, bár az erőfitogtatás azért fellelhető. Nem meglepő módon természetesen az van, amit Péter Gábor akar. Az ÁVH előtt másképp nyílnak az ajtók.
A végén, mikor még kb. 100 oldal volt hátra, gondoltam, hogy lesz itt még valami „apróság”, és volt egy tippem, de így is meglepett.
A lezárás pedig nyomasztó.

Nagyszerű krimit foghat a kezébe az olvasó, bátran ajánlom mindenkinek, aki igényes olvasmányt keres! Én pedig alig várom, hogy a kezembe vehessem a maradék két Cserhalmi kötetet.