Üvöltő szelek

A középső Bronte nővér egyetlen prózai műve a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története - s romantikus meseszövése dacára talán az első modern angol regény. E páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó sorstragédiát méltatói nemritkán a görög drámákkal és Shakespeare darabjaival állítják párhuzamba. Szerelem, gyűlölet, bosszú így summázható Catherine és Heathcliff - s talán azon túl is - tartó szenvedélyes kapcsolata. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. „Emily húgom élete - egyetlen fél év kivételével - teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között" - írja Charlotte Bronte. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és „egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból" ily kiemelkedőt alkotni. A költői nyelvezetű regény 1847 nyarán jelent meg, Anne, a fiatalabb Bronte húg Agnes Grey című kötetével egy időben, a Charlotte tehetségét dicsérő Jane Eyre előtt alig néhány hónappal.