Üvegember

Hát-tal nem kezdünk mondatot, DE HÁT ez az ember egy zseni. Komolyan mondom, egy zseni! Ez már a második könyvem tőle, és egészen elképesztő, hogy másodszor is ugyanazt játszotta el velem. Az elején azt érzem, hogy talán egy kicsit nyögvenyelős lesz a történet, aztán egyszer csak rájövök, hogy szó sincs erről. Ez az ember egyszerűen olyan lassan, olyan aprólékosan és tudatosan építi fel a cselekményt, hogy az már-már hátborzongató. És mire észbe kapsz, teljesen beszippantott.
Az Üvegember ismét egy sötét, nyugtalanító és titkokkal teli történet, amelyben a múlt eseményei (nem is kicsit), az emberi kapcsolatok (mindenki mindenkivel) és a jelen rejtélyei (jó lesz az jövőnek is) szépen lassan összefonódnak. Leo Asker újabb nyomozása során ismét bebizonyosodik, hogy a látszat mennyire csalóka lehet, és hogy néha éppen azok a részletek a legfontosabbak, amelyek mellett elsőre gondolkodás nélkül elsétálnánk. De tudjátok, mi a legzseniálisabb az egészben? Ahogyan de la Motte az olvasóval játszik. Már az elején elejt néhány apró információt, amiből elkezdesz következtetni, és amikor rájössz valamire, elégedetten hátradőlsz, hogy na, ezt is megfejtettem! Aztán ezek a sejtések szépen lassan bizonyossággá válnak, te pedig még elégedettebb vagy magaddal. És itt jön az, amit egyszerűen imádok benne, ő az az író, akinél egyáltalán nem zavar, ha előbb tudok valamit, mint a szereplők. Nem érzem szükségét annak, hogy mindenáron a saját szakállamra nyomozzak, mert maga a történet, a részletek és az összefüggések kibontakozása annyira érdekes, hogy önmagában is tökéletes élmény. Nem feltétlenül a megfejtés a jutalom, hanem az odáig vezető út.
Leo karaktere továbbra is érdekes számomra, bár még mindig vannak vele fenntartásaim, de kétségtelenül kíváncsi vagyok rá, és szeretném látni, merre fejlődik tovább. Viszont az én személyes kedvencem egyértelműen Para Per. Hát az a csávó valami eszméletlen! Egyszerűen zseniális figura, és bevallom, minden egyes alkalommal örülök, amikor szerepet kap a történetben. Egyébként a szereplőgárda külön említést érdemel. Annyi olyan ember van ebben a könyvben, akit tiszta szívemből ki nem állhatok, hogy az már művészet. De éppen ettől működik ennyire jól! Nem kell mindenkit szeretnem ahhoz, hogy érdekeljen a sorsa, és de la Motte pontosan tudja, hogyan alkosson olyan karaktereket, akik valamilyen érzelmet mindenképpen kiváltanak belőlem. Még akkor is, ha ez az érzelem leginkább az, hogy legszívesebben hozzávágnék valamit az illetőhöz.
Ami pedig magát a történetet illeti, számomra ismét telitalálat. A feszültség nem feltétlenül a folyamatos akcióból fakad, hanem abból, ahogyan az apró részletek fokozatosan a helyükre kerülnek. Az egész olyan, mint egy gondosan felépített kirakós, amelynek minden darabja fontos, még akkor is, ha ezt eleinte nem látjuk.
Két könyv után azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy Anders de la Motte nagyon tud valamit. Ritkán találkozom (bár most mintha egyre tobbet) olyan íróval, aki képes elérni, hogy a lassú építkezést ne türelmetlenséggel, hanem egyre növekvő kíváncsisággal fogadjam, és ha már a második könyvénél is ezt érzem, akkor azt hiszem, megtaláltam egy újabb kedvenc krimiszerzőmet. Jöhet a folytatás! ❤️

Na, ez az a könyv, amit egyszerűen nem lehet letenni! 😍 A szerző ismét bebizonyította, hogy mesterien ért a feszültségteremtéshez, a titokzatos nyomok elrejtéséhez és ahhoz, hogy folyamatosan kétségek között tartsa az olvasót. Ahogy haladtam előre a történetben, egyre több kérdés merült fel bennem, és persze nekem is megvoltak a saját elméleteim arról, ki állhat a rejtélyek mögött. 🕵️‍♀️
A hangulata sötét, nyugtalanító és végig magával ragadó. Imádtam, hogy lehetett találgatni, összerakni a nyomokat, és közben azon gondolkodni, vajon jó irányba haladok-e. Pont az ilyen krimiket szeretem: amikor nem hagynak unatkozni, folyamatosan fenntartják az érdeklődésemet, és még olvasás közben is tovább jár az agyam a történeten.
Számomra egyértelműen ötcsillagos olvasmány volt! ⭐⭐⭐⭐⭐ A Leo Asker-sorozat újabb remek része, ami után csak még jobban várom a következő történetet. Ha szereted a fordulatos, feszült, titkokkal teli skandináv krimiket, ezt érdemes kézbe venni! 🖤📖

Sikerült az első részt felülmúlnia. Egyszerre izgalmas és elgondolkodtató a történet, abszolút filmbeillő leírásokkal, bár nemvárt fordulatokat ebben a részben sem találtam. Máris kezdem a harmadik részt, annyira szeretem a szereplőket és a hangulatot is.