Konstantin Duhovny kísértetek árnyékában él. Tízéves volt apja halálakor, és azóta egész élete kísértetjárás. Nem látja a szellemeket, hanem ízleli őket – pontosabban kedvenc ételüket. Ízek törnek rá, olyan ételeké, amelyeket sosem kóstolt, és ez csak egyet jelenthet: a szellemek vele vannak. Kosztya évtizedeken át titokban tartotta az utóízeket, ám egy éjjel úgy dönt, kezdenie kell valamit különleges képességével. Felfedezi, hogy képes visszaadni a gyászolóknak egy kis időre azt, amire leginkább vágynak: elveszített szeretteiket. Elég, ha megfőzi az ételt, amit a túlvilágról „megízlel”, és a múlt újra testet ölt. Kosztya elhatározza, hogy életét ennek a küldetésnek szenteli, és belép a New York-i éttermek pokolian kemény világába. Különös képességének hála, hamarosan sztárséffé válik, ám közben képtelen észrevenni, hogy cselekedetei mind a túlvilágon, mind az élők világában katasztrofális következményekkel fenyegetnek. Egyetlen ember sejti, hogy Kosztyát meg kell állítani – de ő épp beleszeretett. Az Utóíz egyszerre ínycsiklandó gasztronómiai kaland, szívszorító szerelmi történet és hátborzongató kísértetregény. Daria Lavelle debütáló regénye az éhség rengeteg formájáról mesél – és arról, meddig mennénk el, hogy végre betöltsük a bennünk tátongó űrt.
Kulináris kirándulás a szellemekkel az ízlelő bimbókon és különlegesebbnél különlegesebb fogásokon át ebben a könyvben vannak könnyem emészthető témák és oly annyira nehezek hogy kísérő ital szükséges hozzájuk.. zseniális elgondolkodtató egyszerre egy kedves kis történet és egy jó nagy pohár hideg víz ami meg mutatja a fájdalom és gyász valódiságát
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A könyv egyedi, nem olvastam még ehhez hasonlót. Megkedveltem a szereplőket, az ételeket, az írót.
A könyv végén szinte én is éreztem egy utóízt a lelkemben, ami velem marad nagyon sokáig.
Remélem még hallok az íróról.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat