Ő már nem az az ideiglenes feleség, akit gyűlölök… Ő az a nő, aki miatt vakmerővé váltam. Figyelmeztettem. Megmondtam neki, hogy nincs az a határ, amit ne lépnék át, csak hogy megtartsam őt. Pontosan ezt tettem. Átléptem egy határt. A helyzet az, hogy nem bántam meg. Újra megtenném, ha esélyt kapnék rá. Az egész azzal kezdődött, hogy szükségem volt egy feleségre. Egy feleségre, akit nem akartam. De a dolgok megváltoztak. A bőröm alá kúszott, és befészkelte magát az ágyamba. Most pedig már nem vagyok hajlandó elengedni. Akkor sem, ha könyörögne. Ismerte a kockázatot. Tudta, hogy a szerelmem olyan teherrel jár, amit élete végéig cipelnie kell. Az élete hátralévő része pedig most kezdődik; itt, mellettem, a férjével. Hogy ezt örökre egy bezárt ajtó mögött tölti-e… az csak rajta múlik.
Elég hullámzó a kapcsolatom a sorozattal. Az első részt nagyon szerettem, a másodikkal már voltak gondjaim...A harmadik részt pedig próbára tette az ideiemet, vagyis jobban mondva Alexius karaktere. Ő nem az az MMC aki ellopta a szívem, nem igazán tudtam megkedvelni. De! Hatalmas elismerésem az írónőnek, mert egy olyan maffiafőnököt kaptunk a személyében, aki nem válik kezesbáránnyá amiatt, mert szerelmes. Nekem néha kicsit sok volt az, amit megtett a feleségével szemben.
A történetet tekintve sok minden nem történt, a cselekmény nagy része Alexius és Leandra közti huza-vona volt. A végén pedig azt éreztem, hogy az írónő kihagyot pár fejezetet vagy nem tudom. De az egyik fejezetben még az izgalom a csúcsán van, aztán a következő fejezetben már x hónappal később vagyunk. Én meg így néztem, hogy hahó...Itt nekem valami hiányzik. Nagyon összecsapott lett számomra ezáltal a befejezés.
Alexius tesóit nagyon bírom, így bízom abban, hogy az ő történeteik is érkezni fognak majd.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat