Nem erre számítottam.
•
Valami igazán izgalmasan libabőröző, mégis valahogy hátborzongató történetre asszociáltam első körben. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Egy pillanatig sem járt át a thriller hangulat, inkább gondolkozós nyomozós érzésem volt. Nagyon jó kis történet volt.
•
Hannah karaktere nagyon inspiráló, egy nő, nem női szakmában, nem könnyű múlttal. Talán pont emiatt gondolkozott úgy, ami a történet szempontjából izgalmassá tette ezt az egész “védd-meg-a-lányom” kérdést. Nem bízott senkiben, csak benne. A lányban, aki véleményem szerint addig a pontig nem is kedvelte öt, míg rá nem kényszerült. Viszont, aki mást vár egy 16 éves lánytól a mostohaanyja felé, az lehet, hogy nem is volt kamasz.
•
Szerettem olvasni a kettőjük kapcsolatának fejlődését. Hiszem mindenkiben fel kell építeni a bizalmat a másik fél iránt. Soha nem bízunk meg vakon senkiben sem. Ami igazából jó is meg rossz is. A jó benne az, hogy kevésbé tudnak fájdalmat okozni nekünk, a rossz pedig, hogy már ezt valaki megtette velünk.
•
Szuper könyv volt így szeptember elejére, viszont az ősz a borzongás időszaka, szerintem újra előveszek pár olvasatlan pszichotrillert vagy krimit.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat