Opiniile cititorilor despre În căutarea unui destin sunt împărțite, de la lecturi care au avut un puternic impact emoțional până la impresia că romanul este prea încărcat și inegal. Mulți au apreciat atmosfera romantică, tema interesantă și felul în care povestea explorează iubirea, alegerile și efectele lor asupra vieții. Unele personaje și evoluția lor au fost considerate convingătoare, în timp ce altele au stârnit indiferență sau chiar iritare.
Structura cu mai multe perioade temporale i-a intrigat pe unii cititori, dar i-a și derutat la început pe alții, care au avut nevoie de timp pentru a urmări legăturile dintre firele narative. Criticile recurente vizează ritmul lent, pasajele descriptive prea numeroase și senzația că anumite relații sau idei nu primesc suficientă profunzime. În ansamblu, În căutarea unui destin pare potrivit mai ales cititorilor care caută o poveste romantică, amplă și emoționantă, cu răbdare pentru o construcție narativă complexă.
A regény számomra eleinte kissé furcsának hatott, nehezen tudtam különválasztani, hogy ki kicsoda, és hogy miért ugrabugrálunk két látszólag egymástól teljesen különböző idősíkon. Idővel viszont nem hogy értelmet nyert, hanem Jenniferrel együtt akartam én is megtudni, hogy mi történt vele, ki írta a rejtélyes levelet, majd pedig hogy sikerül-e megtalálni a szóban forgó férfit. A történet előrehaladtával pedig a két idősík is egyre több értelmet nyer.
Iszonyú nehéz erről a történetről spoilermentesen írni, mert tulajdonképpen minden fejezet egy újabb színskála, amelyek újabb és újabb árnyalatokat adnak a már meglévőekhez. Viszont talán azzal „nem lövöm le a poént”, ha azt mondom, hogy Az utolsó szerelmes levél sokkal több egy mezei romantikus regénynél. Jojo Moyes történetének több dimenziója van, ahol nem is feltétlenül maga a romantika, hanem az érzések, valamint azoknak a hatásai kapnak főszerepet.
És ha valaki nem sűrűn pityereg egy könyvön, akkor Az utolsó szerelmes levél végére garantáltak a könnyek – nem feltétlenül a nagy finálé miatt, hanem sokkal inkább azért, mert a történet teljes egésze, a több mint 40 évet felölelő íve kólint fejbe. Engem például olyannyira, hogy ez után tényleg nem tudtam egy ideig másik könyvet olvasni, mert annyira a hatása alatt voltam. Aztán két hónapra volt szükségem ahhoz, hogy újabb Jojo Moyes-könyv után akarjak nyúlni. Rengeteg remek történettel találkozok, de az viszonylag ritka, amikor érzelmileg ennyire beránt egy könyv, szóval bravó Jojo!