Povestea unor tinere plecate in cautarea unui destin necunoscut. 1946. Al Doilea Razboi Mondial s-a sfarsit si, in intreaga lume, tinerele femei incep sa isi duca la implinire promisiunile facute barbatilor cu care s-au casatorit. In Sydney, Australia, patru femei se alatura altor 650 de mirese care pornesc intr-o calatorie extraordinara spre Anglia pentru a-si intalni sotii. Dar in locul vasului de croaziera luxos la care se asteptau, se trezesc la bordul unui portavion, alaturi de o mie de barbati. Pe puntile arse de soare, vechile iubiri si promisiunile trecute devin amintiri indepartate, iar tensiunea ajunge la limita, pe masura ce miresele si sotii lor revin asupra hotararilor luate. Iar pentru una dintre mirese, Frances Mackenzie, devine curand clar ca uneori calatoria este mai importanta decat destinatia. Extraordinar de romantic si de emotionant. - Daily Mail O lectura minunata: o poveste despre soarta si destin deloc sentimentala. - Sunday Express Un roman captivant si miscator... Moyes scrie cu farmec atat dialogurile, cat si fragmentele descriptive. - Glasgow Herald Un roman sclipitor despre prietenie, familie si dragoste. - Woman & Home Traducere din limba engleza de Ana Dragomirescu.
A regény számomra eleinte kissé furcsának hatott, nehezen tudtam különválasztani, hogy ki kicsoda, és hogy miért ugrabugrálunk két látszólag egymástól teljesen különböző idősíkon. Idővel viszont nem hogy értelmet nyert, hanem Jenniferrel együtt akartam én is megtudni, hogy mi történt vele, ki írta a rejtélyes levelet, majd pedig hogy sikerül-e megtalálni a szóban forgó férfit. A történet előrehaladtával pedig a két idősík is egyre több értelmet nyer.
Iszonyú nehéz erről a történetről spoilermentesen írni, mert tulajdonképpen minden fejezet egy újabb színskála, amelyek újabb és újabb árnyalatokat adnak a már meglévőekhez. Viszont talán azzal „nem lövöm le a poént”, ha azt mondom, hogy Az utolsó szerelmes levél sokkal több egy mezei romantikus regénynél. Jojo Moyes történetének több dimenziója van, ahol nem is feltétlenül maga a romantika, hanem az érzések, valamint azoknak a hatásai kapnak főszerepet.
És ha valaki nem sűrűn pityereg egy könyvön, akkor Az utolsó szerelmes levél végére garantáltak a könnyek – nem feltétlenül a nagy finálé miatt, hanem sokkal inkább azért, mert a történet teljes egésze, a több mint 40 évet felölelő íve kólint fejbe. Engem például olyannyira, hogy ez után tényleg nem tudtam egy ideig másik könyvet olvasni, mert annyira a hatása alatt voltam. Aztán két hónapra volt szükségem ahhoz, hogy újabb Jojo Moyes-könyv után akarjak nyúlni. Rengeteg remek történettel találkozok, de az viszonylag ritka, amikor érzelmileg ennyire beránt egy könyv, szóval bravó Jojo!