Emilie Hornby, a tizenhét éves gimnazista mottója: "A sors a balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni." A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefonja ébresztője, és - ó, te jó ég! - újra Valentin-nap van. Az utána következő nap pedig...? Ismét egy rémes Valentin-nap! Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az "első" Valentin-nap rémségeit. Vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban? Lynn Painter, a Mr. Téves szám, a Véletlenül Amy és a Jobb mint a filmeken sikerszerzője, ismét egy hihetetlenül vicces, magával ragadó romkommal ajándékozza meg a rajongóit.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az Újra meg újra fogadtatása túlnyomóan lelkes: az olvasók szerint könnyed, bájos és gyorsan magával ragadó romkom, amely ideális kikapcsolódás egy hétvégére vagy egy hangulatos Valentin-napi olvasáshoz. Sokan különösen a humort, a szarkasztikus párbeszédeket, a szereplők közti kémiát és a szerethető főhőst emelték ki. A különleges alapötlet friss színt visz a történetbe, miközben a főszereplő fejlődése és az érzelmesebb témák is mélyítik az élményt.
A legtöbb olvasó szerint a regény kedves, vicces és lebilincselő, olyannyira, hogy többen nagyon rövid idő alatt elolvasták, és felnőttként is élvezhetőnek találták. Ugyanakkor néhányak számára a szerző stílusa túlságosan ifjúsági, cukormázas vagy éppen a Valentin-naphoz kötött lehet. Elsősorban azoknak ajánlható, akik egy szívmelengető, humoros romantikus történetre vágynak némi különlegességgel és komolyabb érzelmi rétegekkel.