Tűzgyújtó

„A láng, ami nemcsak éget, hanem ébreszt is.” 🔥

Stephen King Tűzgyújtó című regénye nem a klasszikus értelemben vett horror, inkább egy zsigerekig ható pszichológiai és társadalmi thriller, amely lassan, de könyörtelenül kúszik be az ember tudatába. A 8 éves Charlie története nem csak egy különleges kislány meneküléséről szól, hanem arról is, mit tesz az emberi hataloméhség, ha gátlástalan kezekbe kerül.

Számomra nem a tűzgyújtó képesség volt a legijesztőbb, hanem az a hideg, kísérletező rendszer, amely állatokat és embereket – szülőket, gyerekeket – egyaránt eszközként kezel. Az egész regény alatt ott lüktet egy nyugtalanító gondolat: vajon mennyi ebből fikció, és mennyi a valóság? Tudjuk, hogy a világ nem fejlődhetne bizonyos kísérletek nélkül, de van egy határ…

Charlie karaktere lenyűgöző, egyszerre ártatlan és félelmetesen erős. Egy gyerek, akinek sosem volt lehetősége valódi gyereknek lenni. És ez talán az egyik legszomorúbb rétege a történetnek.

Tetszett, hogy ez a regény nem csak akciódús, hanem okosan építkező, pszichológiailag is elgondolkodtató. Néhol felforgató, máshol megdöbbentően emberi. King a feszültségkeltés nagymestere, de most egy olyan témát választott, ami sokkal közelebb áll a valósághoz, mint gondolnánk.

⭐️⭐️⭐️⭐️✨ 4.5/5 – és méltó helyet kapott a polcomon.

Nem értem a jelenlegi alacsony értékelést (3.0), mivel ez a King korai korszakában írt könyve szerintem pont olyan, ami most is megállja a helyét. Nem a legerősebb műve, de bőven jó. Figyelembe véve, hogy mikor írta, még csak klisésnek se számított.
Engem végig lekötött, szerintem aki kíváncsi rá, azt ne tántorítsa el az itteni értékelés, mert ennél egészen biztosan jobb könyv.