Túlságosan zajos magány
7 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 131
Európa Könyvkiadó
(2025)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635049332
A regény hőse, Haňt'a egy zúzdában dolgozik. Harmincöt éve műszakról műszakra egy zajos hidraulikus préssel vegyes papírárut semmisít meg. Bármit, ami odakerül: mindenféle kartonhulladékot, csomagolópapírt és persze sok-sok könyvet, újságot, folyóiratot, művészeti nyomatot és plakátot. Ha maga is gép lenne, csinálhatná mindezt oda sem pillantva, de Haňt'a nem gép, ő beleolvas, belenéz a halálra ítélt papírokba, aztán csak ámul a rengeteg okosságon, szépségen, amit az emberi tudás és képzelet teremteni képes, és mellette - mi mást is tehetne? - vadul vedeli a sört, hogy legyen ereje elvégezni a munkáját. 1977-ben, hét hosszú és nehéz esztendő után, ismét megjelenhettek Hrabal művei. No, nem az összes, csak azok, amelyeket a cenzúra arra alkalmasnak talált. A Túlságosan zajos magány azonban nem szerepelt közöttük. Hrabal egyik legsodróbb, legmélyebb és azóta is egyik legismertebb műve 1976-ban íródott, és bár nagy sebességgel terjedt kézről kézre szamizdatban, a korabeli csehszlovák kultúrpolitika kiszolgálói nem voltak annyira ostobák, hogy ne értsék meg elsőre Haňt'a példázatát az irodalom erejéről, a gondolat hatalmáról és elpusztíthatatlanságáról, végső soron a cenzúra örök kudarcáról, ostoba és hiábavaló embertelenségéről.
Értékelések
Értékelés3,8
7 értékelés alapján
5
1 ×
4,5
1 ×
4
3 ×
3,5
0 ×
3
1 ×
2,5
0 ×
2
1 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
8
Túlságosan zajos magány
Bohumil Hrabal
"Olyanok vagyunk, mint az olajbogyó, csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát...
...legszívesebben a csatornatisztítókkal barátkoztam, két akadémikus dolgozott ott, s amellett könyvet is írtak a kanálisokról és a kloákákról, amelyek ott húzódnak és keresztezik egymást egész Prága alatt, itt tudtam meg, hogy vasárnap merőben más fekália ömlik a podbaba-i tisztítóállomásra, mint hétfőn - minden hétköznapnak megvan a maga jellegzetessége, és így grafikont lehet készíteni a fekália-átfolyásról, az óvszerek előfordulásából visszamenőleg meg lehet állapítani, mely prágai negyedekben közösülnek többet és melyekben kevesebbet.
De engem az az akadémiai beszámoló ragadott meg a legjobban, amely arról szólt, hogy hogyan vívtak a patkányok pont olyan totális háborút, mint az emberek, hogy ez a háború az egyik patkánycsoport teljes győzelmével már véget ért, de a győztes csoport újfent két részre, két patkányklánra szakadt, két szembenálló egértársadalomra, es most az összes Prága alatti csatornahálózatban, a kloákákban életre-halálra dúl a harc, a nagy patkányháború azért, hogy ki lesz a győztes, kinek lesz fennhatósága az összes fekália és hulladék felett, mely lejtős csatornákban úszik Podbabá-ba.
Ezektől az egyetemet végzett kanálispucerektől tudtam meg, hogy mihelyt befejeződik ez a háború, a győztes hatalom megint dialektikusan két táborra hasad, úgy, ahogy a fémek, a gázok, és minden ami él, hogy a harc által újra mozgásba jöjjön az élet, és aztán az ellentétek kiegyenlítése utáni vágy percről percre egyensúlyt hoz létre, úgyhogy a világ a maga egészében egyetlen pillanatig sem sántít...
És ekkor láttam, milyen pontos Rimbaud verse, hogy az eszmék harca ugyanolyan szörnyű, mint bármilyen más háború."
...legszívesebben a csatornatisztítókkal
De engem az az akadémiai beszámoló ragadott meg a legjobban, amely arról szólt, hogy hogyan vívtak a patkányok pont olyan totális háborút, mint az emberek, hogy ez a háború az egyik patkánycsoport teljes győzelmével már véget ért, de a győztes csoport újfent két részre, két patkányklánra szakadt, két szembenálló egértársadalomra, es most az összes Prága alatti csatornahálózatban, a kloákákban életre-halálra dúl a harc, a nagy patkányháború azért, hogy ki lesz a győztes, kinek lesz fennhatósága az összes fekália és hulladék felett, mely lejtős csatornákban úszik Podbabá-ba.
Ezektől az egyetemet végzett kanálispucerektől tudtam meg, hogy mihelyt befejeződik ez a háború, a győztes hatalom megint dialektikusan két táborra hasad, úgy, ahogy a fémek, a gázok, és minden ami él, hogy a harc által újra mozgásba jöjjön az élet, és aztán az ellentétek kiegyenlítése utáni vágy percről percre egyensúlyt hoz létre, úgyhogy a világ a maga egészében egyetlen pillanatig sem sántít...
És ekkor láttam, milyen pontos Rimbaud verse, hogy az eszmék harca ugyanolyan szörnyű, mint bármilyen más háború."
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Túlságosan zajos magány
Bohumil Hrabal
7. oldal
Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ez alatt a harmincöt év alatt összefonódtam önmagammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, míg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nemcsak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
O singurătate prea zgomotoasă
Bohumil Hrabal
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 5 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés