Diane-nek sosem voltak nagy álmai. Férjre, két gyermekre és olyan munkára vágyott, amit szeret. Mindez már több is volt, mint amit az élettől remélni mert. Ám amikor a férje elhagyja, tökéletes világa összeomlik, és bánatába merülve észre sem veszi, hogy az igazi tragédia nem az ő lelkében, hanem a lányáéban zajlik. Lou tizenhat éves, nehezen éli meg a kamaszkort, és az első szerelmi bánatának következményeként kicsúszik a talaj a lába alól. Amikor Diane rádöbben erre, mindenre kész, hogy a segítségére legyen, még arra is, hogy visszatérjen a múltjába, amely elől mindig is menekült.
Virginie Grimaldi összes magyarul megjelenő könyvét olvastam és még nem csalódtam benne. Mindig elgondolkodtat és sokszor úgy érzem, hogy újra kell olvasnom, mert szinte hiányzik. Tipikusan olyan könyvek, amelyeket gyorsan olvasod, mert érdekel, de közben aggódsz, hogy jaj, mindjárt vége lesz.
Egy nap a cipőjük nem hever majd az előszobában,nem sérti a fülemet a hangos zenéjük, és tudom, hogy én nem olyan anya leszek,aki örül, aki csodálatosnak tartja,hogy kirepülnek. Ha madarakat akartam volna, tojást tojok.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Virginie Grimaldi minden könyve lélektani írás. Ez sem volt másképp. Anya - lànya kapcsolat, kamaszkori szorongások, feldolgozatlan múlt. Mindezekről beszél az írónő, váltott szemszögből. Megismerhetjük Diane (anya) és Lou ( lánya ) gondolatait. Lassú folyású, elgondolkodtató történet.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat