Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek… De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!
Az elején még nagyon gyorsan haladtam vele, szinte daráltam, mert az első 100-150 oldal alapján egy jópofa érdekes kis sablonos ifjúsági történetnek tűnt. Aztán viszont kezdett vontatott lenni és laposodni, a végére már rendesen meg kellett szenvednem vele, hogy végig tudjam olvasni. Fölöslegesen túl sok van benne, amit elhúz és mást meg nem fejt ki. Én pl az iskolai mindennapokról szívesen olvastam volna többet ahelyett, hogy oldalakon keresztül arról ír, hogy bámulja a csajt a tónál és milyen reakciót vált ki belőle. Vagy pl elfért volna benne egy érdekes csavar, hogy valamelyik tanárnál, vagy osztálytársánál lebukik és akkor azt hogy oldják meg. Valahogy a vége is eléggé szétcsúszott lett. Közel 500 oldalas könyv, de valójában az egész sztori belefért volna 200-250 oldalba. Vagy ha már ilyen hosszú, akkor történhetett volna több érdekes dolog is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat