Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret. És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból. Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Too Late - Túl késő a legtöbb olvasó szerint sötét, feszült és érzelmileg megterhelő thriller, amelyet nehéz félretenni. A váltott nézőpontok, a gyors tempó és a folyamatos feszültség sokak számára különösen magával ragadóvá tették, miközben a szerző megszokott stílusától eltérő hangulatot is érdekesnek találták.
Kiemelkedően sok figyelmet kapott a nyugtalanítóan megírt, összetett antagonista, míg a többi szereplőt egyesek szerethetőnek, mások passzívnak vagy idegesítőnek érezték. A történet szerkezete és a későbbi szakaszok megítélése megosztó: többen méltatták a fordulatokat, mások szerint a lendület idővel megtört, a karakterek pedig keveset fejlődtek. A súlyos bántalmazási és mentális egészséggel kapcsolatos témák miatt a könyv kifejezetten megrázó, ezért elsősorban azoknak ajánlható, akik elviselik a felkavaró tartalmakat és a romantikánál jóval sötétebb olvasmányélményt keresnek.
Azt hiszem kezdek ráfüggni a Colleen Hoover könyvekre!
A többihez hasonlóan, ez is már az elején felkeltette az érdeklődésemet, igazán szimpatikus volt a főszereplők karaktere. Ahhoz képest, hogy ez nem egy tervezett megírt, kiadásra szánt könyv volt, nagyon jól összeállt a történet és nem érzem, hogy hiányos lenne.
Az első "vége" résznél még kicsit voltak bennem kételyek, olyan üres lezárásnak éreztem, és azon gondolkodtam, hogy "ennyi?"... De szerencsére a kiegészítések nagyot dobtak a sztorin és szerintem szükségszerűek is voltak.
A könyv nagyszerűen leírja, hogy milyen egy toxikus kapcsolatban lenni, átadja a hangulatát, önmagunk megkérdőjelezését, a legjobbat feltételezni a másikról - hiszen egyikünk sem gondolja, hogy valaki szánt szándékkal gonosz. Jobban erősít az elméletemben, hogy a következő generációnak szükségszerű lenne kötelező pszichológiai, önismereti órákon részt vennie, és talán kevesebb beteg ember cseperedne fel a gyerekkori feldolgozatlan traumák miatt, így talán ők is egészségesebb generációt teremthetnének.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ez a kötet kicsit más, mint amit eddig Colleen Hoover-től megszoktam. Sötétebb, feszültebb, és sokkal inkább thriller, mint romantikus regény.
Főszereplőnk, Sloan egy mérgező kapcsolat fogságában él. Asa úgy bánik vele, mintha a tulajdona lenne, ő pedig a folyamatos félelem miatt képtelen kilépni ebből a kapcsolatból. Megjelenik Carter/Luke, aki mindent megtesz azért, hogy megmentse Sloant és bizonyítékokat gyűjtsön Asa ellen.
A kedvenc karakterem egyértelműen Carter/Luke volt. Még úgy is, hogy elcseszte a dolgokat, de végig lehetett érezni, hogy a szándékai tiszták.
Asa számomra a legnyugtalanítóbb karakter volt. Szó szerint pszichopata. Ugyanakkor a múltját megismerve valamennyire érthető, hogyan lett belőle ilyen ember. Ez persze nem menti fel a tettei alól, de árnyaltabbá teszi a karakterét.
Sloant viszont kissé butusnak éreztem. Megértettem, hogy retteg Asától, hiszen egy kiszámíthatatlan, veszélyes ember. De egy ilyen helyzetben védekeznie kellett volna. Bármit csinálhatott volna... csak nem azt, hogy konkrétan hadja, hogy Asa AZT csinálja vele, és még romantikus szavakat is súg neki... 🤦🏻♀️
Viszont volt egy jelenet – nevezzük "bosszúnak" –, amin nagyon jól szórakoztam. Az a rész nagyon kellett. 😅
Nagyon tetszett a beépített zsaru szál. Olyan csavarokat épített be az írónő, hogy az álam a padlót veri.
A könyv szerkezete viszont elsőre kissé szokatlan volt számomra. Körülbelül a történet 60%-ánál már Epilógus, aztán Prológus, majd az epilógusok epilógusa következik, ráadásul több szemszögből és különböző idősíkokban. Furcsa megoldás, de végül minden a helyére került. Végül is... Colleen Hoovértől már megszokhattuk, hogy nem enged el bennünket néhány utolsó csavar nélkül. 😅
Ez egy sötét, feszült és fordulatos történet volt, amely kissé eltér Hoover más regényeitől. Ha szereted a pszichológiai feszültséget, a veszélyes karaktereket és a kiszámíthatatlan fordulatokat, akkor ezt a könyvet érdemes kézbe venni.
Jó érzés szeretve lenni. Még jobb érzés, ha szükség van rád.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat